A neoliberalizmus romjain: Az antidemokratikus politika felemelkedése Nyugaton

Olvasói vélemények

A „A neoliberalizmus romjain” című könyvről írt kritikák kiemelik a neoliberalizmus és annak társadalmi következményeinek mélyreható elemzését, és sok olvasó találta a könyvet éleslátónak és szemfelnyitónak. Vannak azonban kritikák a sűrű, akadémikus írásmóddal, a bemutatott megoldások hiányával, valamint a szerző politikai identitással kapcsolatos nézeteivel kapcsolatos viták.

⬤ Kiváló elemzés a neoliberalizmusról és annak társadalmi hatásairól.
⬤ Történelmi kontextust biztosít, amely összekapcsolja a múltbeli ideológiákat a jelenlegi politikai helyzetekkel.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz a politikai identitásokról és a társadalmi struktúrákról.
⬤ A politikai elmélethez való jelentős hozzájárulásként tartják számon.
⬤ A politika, a gazdaság és a kultúra kapcsolódási pontjai iránt érdeklődők számára is érdekes.

⬤ Az írásmód sűrű és akadémikus lehet, ami időnként megnehezíti az olvasást.
⬤ Egyes kritikák megemlítik, hogy a tárgyalt kérdésekre nincsenek konkrét megoldások.
⬤ Az utolsó fejezetet kritika érte, mert nem foglalkozik teljes mértékben a baloldali identitáspolitika összetettségével.
⬤ Egyesek szerint a szerző politikai nézetei túlságosan egyoldalúak vagy félrevezetőek.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

In the Ruins of Neoliberalism: The Rise of Antidemocratic Politics in the West

Könyv tartalma:

Nyugat-szerte a kemény jobboldali vezetők az etnikai-gazdasági nacionalizmus, a kereszténység és a hagyományos családi értékek platformjaival törnek hatalomra. Ez a jelenség a neoliberalizmus vagy annak szörnyű utódai végét jelenti?

A Neoliberalizmus romjain című könyv a kemény jobboldali fordulatot a társadalmi-gazdasági szempontból sérelmezett fehér munkás- és középosztálybeli népesség által ösztönzött, de a neoliberalizmusnak a demokratikus értékek elleni többoldalú támadása által megrajzolt jelenségnek tekinti. A neoliberalizmus kezdettől fogva a tekintélyelvű liberalizmussal kacérkodott, miközben a szilárd demokrácia ellen harcolt. A piaci szabadságra és az erkölcsre való hivatkozással utasította el a társadalmi igazságosságra vonatkozó követeléseket. Az állam, a gazdaság és a társadalom demokratizálásának megszüntetésére és a patriarchális család újbóli biztosítására törekedett. Wendy Brown az alapító neoliberális értelmiségiek kulcsfontosságú műveiben nyomon követi azt a törekvést, hogy a demokratikus rendeket a piacok és a hagyományos erkölcs által fegyelmezettekkel, a demokratikus államokat pedig technokrata államokkal váltsák fel.

A plutokrácia, a fehér felsőbbrendűség, a politizált tömeghatás, az igazsággal szembeni közömbösség és a szélsőséges társadalmi gátlástalanság azonban nem volt része a neoliberális víziónak. Brown elmélete szerint a neoliberális ész akaratlanul is ösztönözte őket, kezdve a társadalom értéke elleni támadásától és az egyéni szabadság fétisétől az egyenlőtlenség legitimálásáig. Mindenekelőtt - érvel - a neoliberalizmus nihilizmusának felerősödése a fehér férfi felsőbbrendűség véletlen sebeivel párosulva egy olyan apokaliptikus populizmust generál, amely inkább hajlandó elpusztítani a világot, mint elviselni egy olyan jövőt, amelyben ez a felsőbbrendűség eltűnik.