Averzió szabályozása: Tolerancia az identitás és a birodalom korában

Olvasói vélemények

Wendy Brown könyve a tolerancia fogalmának mélyreható és kritikus vizsgálatát kínálja, kiemelve annak összetett szerepét a politikában és a társadalomban. A könyv kritikával illeti azt a módot, ahogyan a toleranciát gyakran a hatalom eszközeként használják, amely fenntartja az egyenlőtlenségeket, és a jelentős társadalmi kérdések depolitizálását szolgálhatja. Brown arra ösztönöz, hogy a puszta tolerancia helyett az egyenlőségre és az igazságosságra helyezzük a hangsúlyt.

A könyvet a tolerancia mint politikai diskurzus elgondolkodtató vitái és mélyreható elemzése miatt méltán tartják számon. Az olvasók nagyra értékelik Brown azon képességét, hogy megkérdőjelezi a tolerancia hagyományos értelmezését, és azt az aktuális politikai kérdésekhez kapcsolja. Az írást elméleti mélysége ellenére is közérthetőnek tartják, így az akadémikusok és az általános olvasók számára egyaránt alkalmas. Különösen figyelemre méltóak azok a meglátások, amelyek arra vonatkoznak, hogy a tolerancia hogyan fedheti el a hatalmi dinamikát és a politikai diskurzusok behatolását.

Néhány olvasó az elméleti keretet sűrűnek találja, ami kihívást jelenthet az anyagnak azok számára, akik nem ismerik a politikai elméletet vagy Foucault munkásságát. Emellett a tolerancia kritikája egyeseknél azt a téves benyomást keltheti, hogy Brown teljes mértékben a tolerancia fogalma ellen van, holott a valódi szándéka árnyaltabb.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Regulating Aversion: Tolerance in the Age of Identity and Empire

Könyv tartalma:

A toleranciát általában a modern Nyugat minősíthetetlen vívmányának tekintik. A kora újkori Európában az erőszakos vallási konfliktusok enyhítésére és az üldöztetés csökkentésére alakult ki, ma pedig a toleranciát a konfliktusok csökkentésének kulcsaként tartják számon számos más - kulturális, faji, etnikai és szexuális - választóvonalon. De ahogy Wendy Brown politikai teoretikus a Regulating Aversion című könyvében érvel, a toleranciának sötét és aggasztó árnyoldalai is vannak.

A tolerancia mélyén ellenszenv, rosszallás és szabályozás húzódik meg. A tolerancia nem azt jelenti, hogy megerősítjük, hanem azt, hogy feltételesen megengedjük azt, ami nemkívánatos vagy deviáns. És bár a tolerancia az erőszak alternatívájaként jelenik meg, szerepet játszhat az erőszak igazolásában - drámai módon az iraki háborúban és a terrorizmus elleni háborúban. A tolerancia, amelyet - különösen 9/11 óta - a civilizált Nyugat és a barbár iszlám megkülönböztetésének módjaként használnak, paradox módon a nyugati imperializmus alapjául szolgál.

Brown elemzése a tolerancia történetéről és kortárs életéről megdöbbentően ismeretlen köntösben tárja elénk. A tolerancia, amely a normákkal terhelt és a hatalmasok dominanciáját megszilárdítja, fenntartja a megtűrtek megalázottságát, és az intoleránsakat a barbárokkal teszi egyenlővé. A tolerancia működését olyan különböző kontextusokban vizsgálva, mint a terrorizmus elleni háború, a melegek jogaiért folytatott kampányok és a Los Angeles-i Tolerancia Múzeum, Brown nyomon követi a tolerancia működését az identitásért, az állampolgárságért és a civilizációért folytatott kortárs küzdelmekben.