Értékelés:
A könyv ellentmondásos álláspontot képvisel az emberi nyelv eredetéről, és az összes nyelv közös ősének gondolatát vizsgálja. Míg egyes olvasók meggyőzőnek találják a bizonyítékokat és innovatívnak a módszertant, mások figyelmeztetnek a tudományos közösségben betöltött peremhelyzetére. Úgy tűnik, hogy a művet azok fogják a legjobban értékelni, akik már szimpatizálnak a szerző elméleteivel.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató, érdekes vitákhoz vezet.
⬤ A laikusok számára is hozzáférhető, ugyanakkor a szakértők számára is meggyőző.
⬤ Erős bizonyítékokat mutat be a kontinentális és globális nyelvi kapcsolatokra.
⬤ Innovatív módszertan (többoldalú összehasonlító taxonómia), amely párhuzamot von a modern adatelemzési technikákkal.
⬤ Különböző kutatási területek, például a régészet és a genetika szintézisét nyújtja.
⬤ Jól megírt, terjedelmes bibliográfiával.
⬤ Szélsőséges nézőpont, amelyet a tudományos közösség nem feltétlenül vesz komolyan.
⬤ A módszert kritizálják, hogy túlságosan válogatás nélküli és szubjektív, ami potenciálisan hamis pozitív eredményekhez vezethet.
⬤ Egyes részek érdektelennek vagy ismétlődőnek minősülnek, főként Greenberg rajongóinak szólnak.
⬤ A következtetések alátámasztására szolgáló bizonyítékok kiválasztásának kockázata.
⬤ Kiemelték, hogy ellentmondásos és megosztó következményekkel jár a nyelvészet területén.
(6 olvasói vélemény alapján)
On the Origin of Languages: Studies in Linguistic Taxonomy
Ez a könyv egy sor olyan tanulságos tanulmányt mutat be, amelyek meggyőzően bizonyítják, hogy a történeti nyelvészet uralkodó felfogása mélyen hibás. A legtöbb nyelvész ma úgy véli, hogy nincs jó bizonyíték arra, hogy az indoeurópai nyelvcsalád bármely más nyelvcsaláddal, sőt, egyetlen más nyelvvel sem áll rokonságban.
Hasonlóképpen, az Újvilágról úgy vélik, hogy több száz nyelvcsaládot tartalmaz, amelyek között nincsenek nyilvánvaló kapcsolatok. Továbbá, azt állítják, hogy az Óvilág és az amerikai kontinens nyelvei között sincsenek ismert kapcsolatok. Végül pedig a legerősebb meggyőződés az, hogy a világ nyelvcsaládjai között nincs nyoma genetikai rokonságnak - és nem is lehet.
A szerző azt állítja, hogy mindezek a szilárdan rögzült - és erőteljesen védett - hiedelmek hamisak, mítoszok, amelyeket a tudósok egy kis csoportja terjeszt, akik nem értették meg a genetikai rokonság valódi alapjait. A huszadik századi indoeurópaiak (bár a tizenkilencedik századi elődeik nem) összekeverték a genetikai rokonság kérdését, amely az osztályozásból ered, a történeti nyelvészet olyan hagyományos problémáival, mint a rekonstrukció és a hangmegfelelések.
Amint felismerjük, hogy a taxonómiának, vagyis az osztályozásnak meg kell előznie ezeket a hagyományos szempontokat, a hagyományos és Joseph Greenberg és követői nézete közötti látszólagos konfliktus illuzórikusnak tűnik. Végül pedig a világ összes nyelvének összehasonlítása ebben az új perspektívában aligha hagy kétséget afelől, hogy az összes létező emberi nyelv közös eredetű.
