Értékelés:
John H. McWhorter „The Language Hoax” című könyve a Sapir-Whorf-hipotézis élénk kritikáját fogalmazza meg, azt állítva, hogy bár a nyelv befolyásolhatja a gondolkodást, hatása minimális és gyakran túlértékelt. McWhorter nyelvészeti példák sokaságát használja fel annak bizonyítására, hogy a nyelvi különbségek nem korrelálnak a beszélők közötti jelentős kognitív különbségekkel. A lebilincselő írói stílus és a humoros anekdoták élvezetessé teszik a könyvet, de egyes olvasók úgy találták, hogy McWhorter más műveihez képest szűkebb a fókusza.
Előnyök:⬤ Magával ragadó írói stílus humorral és lenyűgöző tényekkel a nyelvekről.
⬤ Világosan érvel a Sapir-Whorf-hipotézis túlságosan leegyszerűsítő értelmezései ellen.
⬤ A könyv közérthető, és az általános olvasók számára bonyolult nyelvészeti fogalmakat bont le.
⬤ Felhívja a figyelmet a nyelv és a gondolkodás összetettségére anélkül, hogy nyelvi determinizmusba esne.
⬤ Számos példát hoz különböző nyelvekből, mélyebbé téve az érveket.
⬤ Néhány olvasó kevésbé találta magával ragadónak, mint McWhorter más könyveit.
⬤ A szerkezet időnként kissé szervezetlennek vagy túlságosan polemikusnak tűnhet.
⬤ Néhány kritika megemlíti a mélység vagy a bizonyítékok hiányát néhány állításhoz.
⬤ A sűrű szintaxis néhol megnehezítheti a követést.
⬤ Néhány olvasó csalódottságát fejezi ki az egyes nyelvek és jelentős kulturális árnyalataik kezelése miatt.
(52 olvasói vélemény alapján)
The Language Hoax
A japán nyelvben van egy kifejezés, amely a zöldet és a kéket is magában foglalja. Az oroszban a sötét- és világoskékre külön kifejezések vannak. Ez azt jelenti, hogy az oroszok másképp érzékelik ezeket a színeket, mint a japánok? A nyelv irányítja és korlátozza a gondolkodásunkat?
Ez a rövid, véleményes könyv a Sapir-Whorf-hipotézissel foglalkozik, amely szerint a nyelv, amelyet beszélünk, alakítja azt, ahogyan a világot érzékeljük. John McWhorter nyelvész amellett érvel, hogy bár ez az elképzelés elbűvölő, mégis nyilvánvalóan téves. A nyelv tükrözi a kultúrát és a világnézetet, nem pedig fordítva. Az a tény, hogy egy nyelvnek csak egy szava van az evésre, az italra és a dohányzásra, nem jelenti azt, hogy beszélői nem dolgozzák fel az étel és az ital közötti különbséget, és azok, akik ugyanazt a szót használják a kékre és a zöldre, ugyanolyan élénken érzékelik ezt a két színt, mint mások.
McWhorter nemcsak azt mutatja be, hogy a nyelv mint lencse elképzelése hogyan vall kudarcot, hanem azt is, hogy miért akarjuk annyira elhinni: szívesen ünnepeljük a sokszínűséget azáltal, hogy elismerjük azoknak a népeknek az intelligenciáját, akik esetleg nem úgy gondolkodnak, mint mi. Bár jó szándékkal, az ebbe az elképzelésbe vetett hitünk akadályozza az emberi természet jobb megértését, sőt, elbagatellizálja azokat az embereket, akiket ünnepelni szeretnénk. A valóság - hogy minden ember hasonlóan gondolkodik - egy másik, jobb módot kínál arra, hogy elismerjük minden nép intelligenciáját.
