A politikai elmélet és a politika kiszorulása

Olvasói vélemények

Bonnie Honig könyve kritikusan vizsgálja a politikai elmélet helyzetét, és azt állítja, hogy az eltávolodott a valódi politikától, és ehelyett a bürokratizálódás felé hajlott. Honig olyan gondolkodókra támaszkodik, mint Hannah Arendt, Kant és Nietzsche, hogy a politika megújult értelmezését javasolja, amely a nyitottságot és a vitát hangsúlyozza. Tudományos megközelítése ellenére a szöveget a politikai elmélet jövőjéről alkotott magával ragadó víziója miatt dicsérik.

⬤ Időben és kiváló állapotban érkezett
⬤ meggyőző kritikát nyújt a modern politikai elméletről
⬤ neves filozófusok bevonásával újjáéleszti a politika megértését
⬤ világos különbséget tesz a politikai elmélet különböző megközelítései között.

⬤ A könyv egyes olvasók számára túlságosan akadémikus lehet
⬤ a szerző érveinek radikális következményeit alulértékeli
⬤ mélységének teljes kiaknázásához talán egy megfontolt olvasóra van szükség.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Political Theory and the Displacement of Politics

Könyv tartalma:

Ebben a könyvben Bonnie Honig újragondolja a politika és a politikai elmélet között fennálló kapcsolatot.

A liberálistól a kommunitáriánuson át a republikánusig ellentétes álláspontot képviselő politikai teoretikusok gyakran kevésbé a politika feltárásaként, mint inkább annak kiszorításának eszközeiként kezelik a politikaelméletet. Honig Kantot, Rawls-t és Sandelt a politika erényelméleteseiként jellemzi, azzal érvelve, hogy a jog, a racionalitás, a közösség és a jog elveire támaszkodnak, hogy megvédjék politikai elméleteiket a politikai valóság konfliktusaitól és bizonytalanságától.

Nietzschére és Arendtre, valamint Machiavellire és Derridára támaszkodva Honig egy alternatív erénypolitikát tár fel, amely a politikai rend megzavarásait a demokratikus szabadság és az egyéniség értékes helyszíneiként kezeli. --Lisa Disch „Politikai elmélet”.