Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a politikai elmélet helyzetének kritikai vizsgálatát mutatja be, és azt állítja, hogy a szakterületen belül a tényleges politikától való idegenkedés átható. Bonnie Honig kiemelkedő teoretikusok munkáival foglalkozik, és Hannah Arendt meglátásaira támaszkodva olyan perspektívát kínál, amely a politika megértésének újjáélesztésére törekszik. Bár a könyv tudományos és akadémikus, a politika olyan meggyőző vízióját nyújtja, amely a nyitottságot és a politikai viták lehetőségét hangsúlyozza.
Előnyök:⬤ Időben és kiváló állapotban érkezik
⬤ a kortárs politikai elmélet meggyőző és éleslátó kritikáját nyújtja
⬤ újjáéleszti a politika megértését
⬤ jelentős gondolkodókkal foglalkozik
⬤ a nyitott politika kontra zárt politika vízióját mutatja be.
Hátrányok:Talán alábecsüli érveinek radikális aspektusait; túlságosan akadémikusnak és tudományosnak tűnhet, ami nem minden olvasónak tetszhet.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Political Theory and the Displacement of Politics
Könyv tartalma:
Political Theory and the Displacement of Politics, eredetileg 1993-ban jelent meg, az agonizmus alapító szövegének nevezték, amely a politikai vitát nem a politikai tökéletlenségek kijavításának sajnálatosan szükséges módjaként, hanem a demokratikus élet szükséges, olykor örömteli jellemzőjeként kezeli.
Ahogy Bonnie Honig írja a harmincéves jubileumi kiadás előszavában, a könyv alapjául szolgáló agonizmus demokratikus: elkötelezett a közös terek és a kapcsolati gyakorlatok mellett, amelyek lehetővé teszik a különböző csoportok számára, hogy egyenlő félként határozzák meg és újraszabályozzák az együttélés feltételeit. A politika és a politikai elmélet között kialakult viszony újragondolásával Honig amellett érvel, hogy az ellentétes álláspontot képviselő politikai teoretikusok gyakran kevésbé a politika feltárásaként, mint inkább annak elmozdítására szolgáló eszközök sorozataként kezelik a politikai elméletet.
Kantot, Rawls-t és Sandelt a politika erényelméleteseiként jellemzi, azzal érvelve, hogy a jog, a racionalitás, a közösség és a jog elveire támaszkodnak, hogy megvédjék politikai elméleteiket a politikai valóság konfliktusaitól és bizonytalanságától. Nietzschére és Arendtre, valamint Machiavellire és Derridára támaszkodva Honig ehelyett egy alternatív erénypolitikát tár fel, amely a politikai rend megzavarásait a demokratikus szabadság és az egyéniség értékes helyszíneiként kezeli.
