The Prosthetic Imagination: A History of the Novel as Artificial Life
A The Prosthetic Imagination című könyvében Peter Boxall vezető kritikus azt állítja, hogy egy olyan mesterséges korszakba léptünk be, amelyben adott testünk új kapcsolódási pontokba kerül a protézisekkel.
Ez az új korszak megköveteli, hogy újragondoljuk a testünkhöz és a környezetünkhöz való viszonyunkat, és Boxall azt javasolja, hogy a regény, mint forma, útmutatást nyújthat nekünk ebben a képzeletbeli feladatban. A prózai regények káprázatos skáláján keresztül, Thomas More Utópiájától Margaret Atwood Oryx és Crake-jéig, Boxall bemutatja, hogy a regény központi szerepet játszott a testek kovácsolásában, amelyekben kiterjesztjük magunkat a világba.
De ha a regény segített is világunknak emberi formát adni, olyan életformákat is tartalmaz, amelyek elkerülik a meglévő emberi építmények körét: az élő és az élettelen új amalgámjait, amelyek a regényes képzelet rejtett tartományát képezik. Ezek a látens kapcsolódások - érvel Boxall - megmaradnak a regényformában, és olyan képeket kínálnak nekünk a megtestesült létről, amelyek segíthetnek eligazodni új, protézisszerű állapotunkban.
