A sárga tapéta: Annotated Edition with Key Points and Study Guide (jegyzetekkel ellátott kiadás a legfontosabb pontokkal és tanulmányi útmutatóval).

Eredeti címe:

The Yellow Wallpaper: Annotated Edition with Key Points and Study Guide

Könyv tartalma:

Az először 1882-ben megjelent "A sárga tapéta" nagyrészt Charlotte Perkins Gilman személyes élményein alapul. A korszak sok más nőjéhez hasonlóan Gilman is alávetette magát a szülés utáni depresszióra alkalmazott "pihenőkúrának". A Silas Weir Mitchell által bevezetett kúra megtiltotta az olvasást, az írást, a társasági életet, a testmozgást és általában a gondolkodást. Sok nő számára a kezelés rosszabb volt, mint a gyógymód.

A történet egy olyan nő történetét meséli el, akinél "enyhe hisztériás hajlamot" diagnosztizáltak, és egy régi kúria sárga tapétás szobájába zárták be a nyárra. Mivel a tapétán kívül más szellemi inger nem éri, az elbeszélőt egyre jobban izgatja annak bonyolult mintázata, és gondolatban addig forgatja, amíg meg nem lát egy négykézláb kúszó nőt a minta mögött kúszni.

Az elbeszélő úgy véli, hogy ki kell szabadítania a tapétában lévő nőt, ezért titokban elkezdi lecsupaszítani a tapétát a falakról. A feszültség egyre nő a történet szereplői között, az elbeszélő növekvő zavarodottságával együtt. A történet akkor éri el csúcspontját, amikor az elbeszélő egyre inkább a csapdába esett öregasszonnyal azonosítja magát. Amikor férje végül felfedezi őt ebben a siralmas állapotban, azonnal elájul. Az elbeszélő, akit ez nem zavar, minden egyes alkalommal, amikor körbejárja a szobát, tovább kúszik a férfi testén, és megpróbálja kiszabadítani az öregasszonyt - és végül saját magát - a tapéta mélyen felkavaró mintázatából.

A könyvben a "pihenőkúra" elleni vádaskodás végül hozzájárult annak megszüntetéséhez. Az elbeszélő férje lekezelő hozzáállása és tettei, valamint gyermeki helyzete arra késztette, hogy visszavonuljon az egyetlen helyre, ahol aktívan használhatta az elméjét, vagy ahol a legcsekélyebb kontrollt gyakorolhatta az élete felett - a sárga tapétára. Kénytelen volt úgy tenni, mintha a házassága boldog lenne, kénytelen volt úgy tenni, mintha leküzdené a depressziót, és az önkifejezés minden formájától elzárva, az elbeszélő végül megőrült. A betegek kezelésükbe való beleszólásának, valamint az önkifejezésnek a fontossága fontos témája ennek a klasszikus feminista műnek.