A sárga tapéta (Wisehouse Classics - Első 1892-es kiadás, Joseph Henry Hatfield eredeti illusztrációival)

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a „Sárga tapéta” egy erőteljes, provokatív novella, amely a mentális egészség, az elnyomás és a nők küzdelmének témáit járja körül egy patriarchális társadalomban. Az olvasók szerint a könyv egyszerre kísérteties és éleslátó, és különösen azok számára, akik mentális egészségügyi kihívásokkal szembesültek, nagy visszhangot kelt. Bár a könyvet mélységéért és történelmi pontosságáért dicsérik, néhány kritikus azt kívánta, bárcsak hosszabb lenne, vagy több részletre vágyott volna.

⬤ Szemfelnyitó betekintés a mentális egészségbe és a nemi szerepekbe.
⬤ Gyors és könnyű olvasmány (mindössze 34-35 oldal).
⬤ Erős érzelmi és pszichológiai hatás.
⬤ A társadalmi normák történelmileg pontos ábrázolása.
⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató elbeszélés.
⬤ Alkalmas irodalmi és pszichológiai elemzésre.
⬤ Jelentős kulturális nyomot hagyott, különböző médiumokban hivatkoznak rá.

⬤ Néhány olvasó hosszabb és részletesebb történetet kívánt.
⬤ A nyelvezetet egyesek régimódinak érezhetik.
⬤ A hirtelen befejezés néhány olvasónak több kontextusra vágyott.
⬤ Néhányan nyugtalanítónak találhatják a pszichológiai témákat.

(155 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Yellow Wallpaper (Wisehouse Classics - First 1892 Edition, with the Original Illustrations by Joseph Henry Hatfield)

Könyv tartalma:

A SÁRGA TAPÉTÁK Charlotte Perkins Gilman amerikai írónő elbeszélése, amely először 1892 januárjában jelent meg a The New England Magazine-ban. Az amerikai feminista irodalom egyik fontos korai művének tartják, amely jól szemlélteti a 19. században a nők testi és lelki egészségéhez való hozzáállást.

Az egyes szám első személyben elbeszélt történet egy nő naplóbejegyzéseinek gyűjteménye, akinek orvos férje (John) egy régi kúriát bérelt ki a nyárra. A házaspár lemond a ház többi szobájáról, és az emeleti gyerekszobába költözik. Egyfajta kezelésként megtiltják neki, hogy dolgozzon, és arra ösztönzik, hogy étkezzen rendesen, mozogjon sokat és menjen levegőre, hogy felépüljön abból, amit a férfi "átmeneti ideges depressziónak - enyhe hisztériás hajlamnak" nevez, ami a korabeli nőknél gyakori diagnózis. A naplóját elrejti férje és a házvezetőnő nővére elől, mert fél, hogy szemrehányást kap, amiért túlhajszolja magát. A szoba ablakai be vannak rácsozva, hogy a gyerekek ne tudjanak bemászni rajtuk, és a lépcső tetején kapu van, bár a férjével együtt be tudnak menni a ház többi részébe és a szomszédos birtokra.

A történet az alulstimulációnak az elbeszélő mentális egészségére gyakorolt hatását és a pszichózisba való süllyedését mutatja be. Mivel nincs semmi, ami stimulálná, a tapéta mintája és színe a megszállottjává válik. "Ez a legkülönösebb sárga, ez a tapéta Minden sárga dologra emlékeztet, amit valaha láttam - nem olyan szépekre, mint a boglárka, hanem régi, csúnya, rossz sárga dolgokra. De van még valami más is abban a tapétában - az illata... Az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, hogy olyan, mint a papír színe A sárga szaga."... (tovább a www.wsiehouse-classics.com oldalon)