A sötét csillaghoz

Olvasói vélemények

Robert Silverberg novelláinak gyűjteménye az 1960-as évektől kezdve írói fejlődését tükrözi, mély, fantáziadús történetek és olyanok vegyesen szerepelnek benne, amelyeket elavultnak vagy kevésbé magával ragadónak érezhetünk. Bár több kiemelkedő történetet is kiemelnek, az antológia általános minősége változó, ami vegyes kritikákat eredményez.

⬤ A kötet Silverberg legjobb történeteit tartalmazza az 1960-as évekből, köztük a „Látni a láthatatlan embert” és az „Utasok” címűeket.
⬤ Pszichológiai és szociológiai vizsgálódásokat kínál, amelyek az egzisztencializmust, a szabad akaratot és más összetett témákat tárgyalnak.
⬤ A bevezetők elősegítik a történetek és Silverberg pályafutásának megértését.
⬤ Néhány történetet briliánsnak és elgondolkodtatónak tartanak.
⬤ Sok olvasó értékeli Silverberg fantáziáját és történetmesélői képességeit.

⬤ Nem minden történet tartja meg a magas színvonalat; néhányat középszerűnek vagy elégtelennek tartanak.
⬤ Néhány kritikus Silverberg írói stílusát ismétlődőnek és elavultnak találta.
⬤ Egyes témák nem minden olvasónak tetszenek, különösen a szexuális tartalmakra érzékenyek számára.
⬤ Az antológia talán nem képviseli teljes mértékben Silverberg legjobb műveit, ahogy azt a későbbi írások rajongói is jelezték.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

To the Dark Star

Könyv tartalma:

Ez a történet, a "Látni a láthatatlan embert", amelyet 1962 júniusában írtam, azt hiszem, az igazi sci-fi írói karrierem kezdetét jelzi.

Az 1953-58-as történetek, amelyeket a To Be Continued című kötetben, e sorozat első kötetében gyűjtöttem össze, tiszteletre méltó szakmai munkák, némelyik jobb, mint a többi, de mindegyik legalább minimálisan elfogadható - de a legtöbbet szinte bárki írhatta volna. Néhány különösen ambiciózus darabtól eltekintve úgy tervezték őket, hogy feltűnésmentesen becsússzanak a korabeli magazinokba, hatékonyan biztosítva számomra a rendszeres fizetést.

De most, hogy Fred Pohl megszabadított attól a kényszertől, hogy kiszámítsam, hogyan kerüljem ki az elutasítás kockázatát, lehetővé tette - sőt, megkövetelte -, hogy olyan mélyre nyúljak az irodalmi forrásaimban, amilyen mélyre csak képes voltam. Tudtam, hogy ha nem adom ki magamból a legjobbat, akkor a vele kötött csodálatos, garantált eladási szerződésem ugyanolyan gyorsan eltűnik, mint ahogy megjelent. Ezért az elkövetkező években egyre mélyebbre és mélyebbre nyúltam, amíg olyan messzire nem távolodtam el ifjúkori írói karrieremtől, hogy a későbbiek nehezen fogják elhinni, hogy érzelmileg képes lettem volna megírni azt a sok szemetet, nemhogy hajlandó lettem volna rá.

A "Látni a láthatatlan embert" című könyvben a jellegzetes Silverberg-féle fiktív hang épp az első alkalommal mutatkozik meg. --Robert Silverberg.