Dying Inside

Olvasói vélemények

Robert Silverberg „Dying Inside” című könyve elgondolkodtató előfeltevés egy telepatáról, aki elveszíti képességeit, és az öregedés, a magány és az önreflexió témáit járja körül. A főszereplő, David Selig vegyes érzéseket vált ki az olvasókból, ami az elbeszélés hatékonyságáról megoszlanak a vélemények.

Sok kritikus dicsérte a könyvet egyedi koncepciója, az emberi állapot mélyreható feltárása és gyönyörű írása miatt. Néhányan úgy találták, hogy kísérteties és lebilincselő, a létezésről és a személyes küzdelmekről szóló éleslátó pillanatokkal. Értékelték filozófiai felhangjai, valamint az öregedésről és a kreativitásról szóló megjegyzései miatt.

A kritikusok rámutattak, hogy a tempó lassú volt, a főhős gyakran nem volt rokonszenves és önimádó, és a könyv szenvedett a túlzott belső monológoktól. Egyesek úgy vélték, hogy hiányzott belőle a lebilincselő párbeszéd és a világos sci-fi narratíva, ami unalmas olvasmányélményt eredményezett. A könyvet egyes olvasók elavultnak és túlságosan szószátyárnak is tartották.

(66 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

1972-ben Robert Silverberg, aki már akkor is a sci-fi elismert vezetője volt, kiadott egy könyvet, amelyet azonnal mesterműként ünnepeltek.

Több mint három évtizeddel később a Dying Inside kiállta az idő próbáját, és a szakma egyik legjobb regényének tartják. Silverberg egy szót sem vesztegetve, meggyőzően mutatja be nekünk, milyen lenne gondolatolvasónak lenni, felejthetetlen portrét festve egy olyan emberről, akit ez az egyedülálló hatalom formál; egy olyan hatalomról, amelyet most már feltartóztathatatlanul elveszít.

Az első megjelenésekor az SF-kritikusok és a mainstream kritikusok egyaránt elismerően nyilatkoztak a Dying Inside-ról, és már régóta esedékes, hogy újra bemutassák a mai SF-közönségnek. Ez a regény mindenkinek szól, aki értékeli a mélyen megrendítő jellemrajzokat, a képzeletbeli erőt és a legmagasabb rendű spekulatív fikcióban egyedülálló, pótolhatatlan perspektívát.