A szabadság és a művészetek: Esszék a zenéről és az irodalomról

Olvasói vélemények

A könyv Charles Rosen esszéinek gyűjteménye, amely a témák széles skáláját járja körül, főként a zene körül, személyes anekdotákat és kritikai kommentárokat tartalmaz különböző témákról. Az írásokat elgondolkodtató és szórakoztató stílusa miatt dicsérik, ami élvezetessé teszi az olvasók számára, még azok számára is, akik nem ismerik az összes fogalmat.

A könyv szépen megírt, elgondolkodtató és éleslátó. Az olvasók nagyra értékelik Rosen őszinte véleménynyilvánítását és a témák sokféleségét, beleértve a híres zenészekről szóló anekdotákat is. Az esszék kihívást jelentenek az olvasóknak, és kritikus gondolkodásra hívják őket. Sokan lebilincselőnek találták a könyvet, és nem akarták, hogy véget érjen, ami kiemeli magával ragadó jellegét.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy Rosen stílusa dühösebbnek tűnik, mint a korábbi műveiben, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik. Emellett kritika érte a régizenei mozgalommal kapcsolatos nézeteit, amelyeket egyesek keménynek vagy indokolatlannak találtak. Néhányan azt is megemlítették, hogy a könyvben szereplő bizonyos koncepciók nem teljesen indokoltak, vagy több egyértelműségre lenne szükségük.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Freedom and the Arts: Essays on Music and Literature

Könyv tartalma:

Van-e olyan történelmi pillanat, amikor egy mű megkapja ideális értelmezését? Vagy mindig tárgyalásra van szükség a múlt megőrzése és a jelenhez való alkalmazkodás érdekében? Az értelmezés szabadsága - sugallja Charles Rosen a zene és az irodalom e sziporkázó felfedezéseiben - kényes egyensúlyban van az eredeti mű identitásához való hűséggel.

Rosen arra figyelmeztet, hogy kerüljük a doktriner szélsőségeket, amikor a múlt művészetéhez közelítünk. Ha Shakespeare-t csak úgy értjük, ahogyan egy Erzsébet- vagy jakobinus színházi néző értené, vagy ha úgy modernizáljuk darabjait, hogy nem vesszük figyelembe, mit hoznak a korából, az deformálja a művet, kevésbé kétértelművé és eredendően kevésbé érdekessé teszi. Ahhoz, hogy egy mű életben maradjon, idővel karaktert kell változtatnia, miközben meg kell őriznie a legkorábbi állapotának érvényes tanúságát. Amikor a huszadik századi tudósok Mozart fakó, idealizált tizenkilencedik századi képét egy modern, forradalmi expresszionista képévé alakították át, paradox módon helyreállították azt a hírnevet, amelyet tizennyolcadik századi kortársai körében élvezett. Mozart ismét összetett újítóvá vált, akit kihívást jelent előadni és megérteni.

A különböző kritikai módszerekre támaszkodva Rosen azt állítja, hogy az intenzív hallgatás vagy olvasás - az élvezet kedvéért - az egyetlen olyan tevékenység, amely elengedhetetlen a teljes megértéshez. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy az irodalomban és a zenében többféle lehetőséget tapasztaljunk meg, és elkerüljük, hogy a művészi produkciónak csak a forradalmi elemeit ismerjük fel. Azzal, hogy felélesztjük azt az érzést, hogy a műalkotásoknak vannak olyan belső érdemei, amelyek örömet okoznak, igazoljuk a műalkotások további létezését.