A szépséggel való visszaélés: Az esztétika és a művészet fogalma

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Arthur Danto „A szépség visszaélése” című könyvét, amely a művészetben, a filozófiában és a kultúrában megjelenő szépség elgondolkodtató vizsgálata, részletezve Danto nézőpontját a kortárs esztétikáról, és azt, hogy a hagyományos nézetek hogyan változtak az idők során. A könyvet dicsérik érthetőségéért és hozzáférhetőségéért.

⬤ Egyszerűen olvasható
⬤ modern és releváns
⬤ jó minőségű írás
⬤ egyedi nézőpontot kínál a szépség és a művészet kölcsönhatásáról
⬤ nem túl hosszú
⬤ társalgási hangnemet tart fenn
⬤ lehetővé teszi az olvasók számára, hogy saját véleményt formáljanak
⬤ végig informatív és érdekes.

⬤ Danto megközelítése szubjektívnek tekinthető, mivel személyes ízlését tükrözi
⬤ egyesek talán túl szűknek találják az esztétika definícióját
⬤ nem foglalkozik részletesen minden művésszel vagy művészeti irányzattal
⬤ nem biztos, hogy kielégíti azokat, akik a művészeti szépség szigorúan tudományos elemzését keresik.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Abuse of Beauty: Aesthetics and the Concept of Art

Könyv tartalma:

Danto egyszerűen és szórakoztatóan követi nyomon a szépség fogalmának alakulását az elmúlt évszázadban, és feltárja, hogyan került ki a szépség a művészet definíciójából. A szépséget ekkor súlyos esztétikai bűnnek tekintették, míg száz évvel ezelőtt szinte egyöntetűen a művészet legfőbb céljának tartották.

A szépség nem a művészet mindene, és nem is szabadna annak lennie, de fontos helye van, és nem olyasmi, amit el kell kerülni. Danto művészei és kritikusai, mint Rimbaud, Fry, Matisse, a dadaisták, Duchamp és Greenberg, valamint olyan filozófusok gondolataira támaszkodik, mint Hume, Kant és Hegel. Danto egyetért a szépségnek mint a művészet lényegének a trónfosztásával, és sokatmondó példákkal alátámasztja, hogy a legtöbb művészet valójában nem szép.

Ugyanakkor a szépség részleges rehabilitációja és a szépséggel szembeni kritikai tabu feloldása mellett érvel. A szépség csak egy a sokféle mód közül, amelyeken keresztül a művészetben a gondolatok az emberi érzékenység elé kerülnek: az undor, a borzalom, a fenségesség és a szexualitás is ilyen módok közé tartozik.