Olvasói vélemények
Összegzés:Az Eugene Vodolazkin által írt A sziget története kreatívan megírt szatíra, amely ötvözi a fantáziát és a történelmi kommentárt, és a politikai és kulturális fejlemények abszurditását egy fiktív sziget szemszögéből vizsgálja, amelyet egy évszázadok óta élő királyi pár ural. A regény többféle elbeszélést fon össze, elgondolkodtató történelem- és társadalomkritikát nyújtva, bár összetettsége kihívás elé állíthat néhány olvasót.
Előnyök:A könyvet dicsérik ötletes történetmeséléséért, egyedi írói stílusáért és magával ragadó karaktereiért. Sok kritikus nagyra értékeli a politikai és társadalmi változások szatirikus szemléletét, valamint a történelem és a fejlődés természetéről szóló éleslátó megjegyzéseit. A szerzetesek krónikájaként bemutatott szerkezet az intrika egy rétegét adja, a humor pedig szellemesnek és szórakoztatónak bizonyult. Az olvasók úgy találták, hogy ez egy jutalmazó kihívás, amely elgondolkodtatásra ösztönöz.
Hátrányok:Néhány olvasó a könyvet lassúnak és nehezen követhetőnek találta a bonyolult elbeszélés és a szereplők sokasága miatt. A súlyos történelmi tartalom, valamint az orosz történelemre való gyakori utalások megterhelhetik azokat, akik nem ismerik a kontextust. Ezenkívül a költői stílus és a filozófiai felhangok zavaróak lehetnek, ami egyes olvasók számára a szereplőkkel való kapcsolat hiányához vezethet.
(28 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A History of the Island
Könyv tartalma:
Ravasz és jámbor szerzetesek - és egy korát meghazudtoló királyi pár - krónikázzák fiktív szigetük történetét a nyugati civilizáció és magának a történelemnek a szellemes kritikájában. Eugene Vodolazkin, a nemzetközileg elismert regényíró és a középkori irodalom tudósa szatirikus példázattal tér vissza az európai és orosz történelemről, a haladás mítoszáról és a háború hiábavalóságáról.
Ez a zseniális regény, amelyet a kritikusok a Laurus című bestsellerének záróakkordjaként jellemeznek, egy sziget krónikájaként jelenik meg a középkortól a modern korig. A sziget nincs rajta a térképen, de kétségkívül valóságos. Nem található meg a történelemkönyvekben, mégis fájdalmasan felismerhetőek az események.
A szerzetes krónikások kötelességtudóan mesélik el az eseményeket, amelyeknek szemtanúi: hatalmi törekvések, árulások, polgárháborúk, járványok, aszályok, inváziók, újítások és forradalmak. A bejegyzések többnyire objektívnek tűnnek, de legalább egy szerzetes egyszerre készít és rejteget egy "igaz" történetet, amelyre évszázadokkal később derül fény. És miért vágott ki valaki egy kulcsfontosságú jóslatot a sziget sorsáról? Ezeket a krónikákat ma egy idős házaspár kommentálja, akik a sziget egykori uralkodói.
Parfeny herceg és Ksenia hercegnő valóban rendkívüliek: már 347 évesek. Szemtanúi voltak szigetük viharos történelmének, és éles szemű megfigyelésekkel szolgálnak az idő változó folyásáról és népük kitartó téveszméiről. Miért él még mindig a királyi pár?
Van esély arra, hogy egy régi jóslat valóra válik, és két igaz ember megmenti a szigetet a katasztrófától? Umberto Eco A rózsa neve, Julian Barnes A világ története 10 és fél fejezetben és Kazuo Ishiguro Az eltemetett óriás című műveinek hagyományában Vodolazkin a történelem minden önhittségével és borzalmával együtt a legjobban az abszurditásban rejlő humorát találja meg. Azoknak az olvasóknak, akiknek nem csak a száraz, racionális, tudományos szemléletre van kedvük, hogy mi motiválja, mi választja el és mi köti össze az embereket, A sziget története egy olyan világot varázsol, amelyet még mindig misztikus erők hatnak át.
