A szolgai állam

Olvasói vélemények

Hilaire Belloc „A szolgai állam” című műve a kapitalizmust és a szocializmust bírálja, azt állítva, hogy mindkettő szolgai államhoz vezet, ahol az egyének elveszítik szabadságukat. A könyv a disztributizmust, mint igazságosabb gazdasági modellt hirdeti, hangsúlyozva a széles körű tulajdonjogot. Sok olvasó provokatívnak és tanulságosnak találta a gondolatokat, míg mások a kiadás rossz szerkesztését és a mélység hiányát kritizálták.

A könyv egy alternatív gazdasági modellt (disztributizmus) mutat be, amely megkérdőjelezi a fennálló kapitalista és szocialista rendszereket. Könnyen olvasható, elgondolkodtató, és elmélyíti a gazdaságtörténet és a gazdasági struktúrák megértését. Sok olvasó értékelte Belloc előrelátását és érveinek mai aktualitását.

Több olvasó súlyos szerkesztési problémákról számolt be, beleértve a gépelési és formázási hibákat, amelyek rontották az olvasás élményét. Néhányan úgy vélték, hogy a könyv tartalmi hiányosságoktól szenved és túlságosan terjedelmes, és úgy érezték, hogy a könyv lényegének elvesztése nélkül jelentősen tömöríthető lenne. A kritikusok azzal érveltek, hogy Belloc gazdasági rendszerekkel kapcsolatos feltevései túlságosan leegyszerűsítettek vagy hibásak lehetnek.

(55 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Servile State

Könyv tartalma:

Hilaire Belloc az európai gazdaságtörténetről szóló értekezésében (The Servile State, 1912) a kapitalista rendszer számos hibáját tárja fel. Kifejti, hogy a kapitalizmus az angol reformációból alakult ki, jelenlegi formáját Anglia ipari forradalma során érte el, és onnan exportálták a világ többi részére.

„Angliában alakult ki az ipari rendszer. Angliában alakult ki minden hagyománya és szokása; és mivel az az Anglia, amelyben kialakult, már kapitalista Anglia volt, a modern iparosság, bárhol is látjuk ma munkálkodni, Angliából terjedt el, és a kapitalista modell szerint haladt előre. „ Belloc azt is sugallja, hogy a kapitalizmus egy másik, korábbi rendszert szorított ki, amely a katolikus Európában alakult ki, egy olyan rendszert, amelyet ő és jó barátja, G.

K. Chesterton „disztributizmusnak” nevezett.

„ „A tulajdon az államban honos intézmény volt, amelyet a polgárok nagy tömegei élveztek. A szövetkezeti intézmények, a munka önkéntes szabályozása csak azért korlátozta a tulajdon teljesen független használatát a tulajdonosok részéről, hogy ezt az intézményt érintetlenül tartsa, és megakadályozza a kis tulajdon elnyelését a nagyok által. „ „Ez a kiváló állapot, amelyet a keresztény fejlődés sok évszázada után értünk el, és amelyben a rabszolgaság régi intézménye végleg eltűnt a kereszténységből, nem mindenütt maradt fenn.

Különösen Angliában ment tönkre. ”