A teremtés aktusa

Olvasói vélemények

Arthur Koestler „A teremtés aktusa” című művéről szóló kritikák kiemelik a kreativitásra és a gondolkodási folyamatokra gyakorolt hatását, és sokan dicsérik a kreativitás mechanikájába a biosziáció fogalmán keresztül történő mélyreható betekintést. Ugyanakkor számos kritikus csalódottságát fejezi ki bizonyos nyomtatott és e-könyv formátumú kiadások minőségével kapcsolatban, ami rontotta az olvasási élményt.

A könyvet nagyra értékelik a kreativitás mélyreható feltárása miatt, és sok kritikus megjegyzi, hogy képes megváltoztatni a nézőpontokat és mélyebb kreatív gondolkodásra ösztönözni. A könyv évtizedek óta nagy hatást gyakorol, és a kreativitáskutatás klasszikusának számít. Az olvasók nagyra értékelték Koestler humorral, tudománnyal és művészettel kapcsolatos meglátásait, és sokan értékes forrásnak tartják a kreatív folyamatok inspirálásához.

Számos kritikus bírálta egyes kiadások nyomtatási minőségét, színvonaltalannak és nehezen olvashatónak minősítve azokat. Különösen az e-könyv változatot jellemezték úgy, hogy rosszul van formázva, és hiányoznak belőle az olyan alapvető funkciók, mint a fejezetcímek és a szövegek megfelelő formázása. Emellett egyes olvasók úgy érezték, hogy az írásmód archaikus és túlságosan költői, ami kevésbé hozzáférhetővé teszi a könyvet, míg mások megjegyezték, hogy a könyv inkább filozófiai értekezésnek, mint egyszerű kreativitási útmutatónak tűnik.

(29 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Act of Creation

Könyv tartalma:

A Teremtés aktusa ott kezdődik, ahol ez a nézet megszűnik igaznak lenni. Koestler megerősíti, hogy minden teremtményben megvan a kreatív tevékenység képessége, amelyet gyakran elnyomnak az életüket uraló automatikus gondolkodási és viselkedési rutinok.

A pszichológia tanulmányozása kevés magyarázatot adott a kreatív folyamatra, és Koestler azt sugallja, hogy akkor vagyunk a legalkotóbbak, amikor a racionális gondolkodás felfüggesztésre kerül - például álmokban és transzszerű állapotokban. Ilyenkor az elme képes az ihlet és a belátás befogadására. A humorból kiindulva Koestler azt vizsgálja, amit ő "biszociatív" gondolkodásnak nevez - az elme által végrehajtott kreatív ugrást, amely új és megdöbbentő észleléseket és a valóság megpillantását eredményezi.

Innen kiindulva értékeli a tudományos vagy művészi zsenik elméjének működését. Az általános olvasó és a tárgyalt témák mélyebb ismereteivel rendelkező olvasó egyaránt megvilágítónak és lebilincselőnek fogja találni a kreativitás e gazdagon dokumentált tanulmányát.