A testetlen: Ontológia, etika és a materializmus határai

Olvasói vélemények

Elizabeth Grosz „A testtelenség tanítása” című könyvét a nyugati filozófia mélyreható feltárása miatt dicsérik, különös tekintettel a testtelenség fogalmára és annak a kortárs gondolkodásra gyakorolt hatására. Különböző filozófusok gondolatait mutatja be meggyőző módon, összekapcsolva a történelmi és a jelenlegi perspektívákat.

A könyv gyönyörűen megírt, és lenyűgöző vázlatot nyújt a nyugati gondolkodásról, megfogalmazva az aktív materializmus relevanciáját a történelem során. Élvezetes módon foglalkozik az összetett fogalmakkal, hozzáférhetővé és inspirálóvá téve azokat. Grosz a filozófia egyik vezető hangjaként elismert, mély meglátásokkal szolgál, amelyek megkönnyítik a modern filozófiai viták megértését.

Egyes olvasók számára kihívást jelenthet a fogalmak bonyolult és részletes jellege, hogy teljes mértékben megértsék azokat, bár az írásmód igyekszik ezt enyhíteni.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Incorporeal: Ontology, Ethics, and the Limits of Materialism

Könyv tartalma:

A filozófia örökölte azt az erőteljes késztetést, hogy vagy a dualizmust, vagy a reduktív monizmust vallja - vagy az elme és a test radikális szétválasztását, vagy az elme testre való redukálását. De a sztoikusok, az első alapos materialisták írásaiból kiindulva egy másik nézet is elismerte, hogy a materializmus egyetlen formája sem lehet teljesen önmagát kizáró - a tér, az idő, az üresség és az érzék mindannak a testetlen feltételei, ami testi vagy anyagi.

A The Incorporeal című könyvében Elizabeth Grosz amellett érvel, hogy az eszmény az anyagban rejlik, az anyag pedig az eszményben, és az idők folyamán végigkövetve a fejlődését, azt bizonyítja, hogy ugyanaz az eszme különböző szellemi kontextusokban újra és újra érvényesül. Grosz megmutatja, hogy idealizmus és materializmus nemcsak elválaszthatatlanul összekapcsolódnak, hanem azt is, hogy az idealitás és az anyagiság teljességének „összetartozását” nem az emberi tudat közvetíti vagy hozza létre. Ehelyett az emberi tudat fejlődésének ontológiai feltétele.

Grosz Spinoza anyagi és ideális szubsztanciafogalmából, Nietzsche amor fati-jából, Deleuze és Guattari immanencia-síkjából, Simondon preindividuálisából és Raymond Ruyer önvizsgálatából vagy autoaffektusából merít, hogy megmutassa, hogy a világ megelőzi az emberi fejlődését, és hogy annak anyagi és testetlen erői az élet minden formájának - emberi és nem emberi - feltételei. Egy kiváló elméletíró remekműve, A testetlen mélyreható új betekintést nyújt a test és elme problémájába.