Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik Elizabeth Grosznak az idő és az evolúció fogalmának Darwin, Nietzsche és Bergson művein keresztül történő vizsgálatát. Grosz megpróbálja összeegyeztetni ezeket a gondolkodókat a kortárs feminista és politikai elmélettel, a darwinizmust a társadalmi fejlődés alapvető szempontjaként mutatja be, és hangsúlyozza az eredeti szövegek olvasásának fontosságát, hogy megértsük valódi következményeiket. Míg Bergson elemzését mélységéért dicsérik, egyes kritikusok szerint a Darwinról szóló fejtegetések kevésbé meggyőzőek, a könyv szerkezete pedig kissé összefüggéstelen.
Előnyök:⬤ Darwin, Nietzsche és Bergson szemüvegén keresztül egyedülálló perspektívát nyújt az idő és az evolúció kérdéséhez.
⬤ A filozófiai vizsgálódást kortárs feminista és politikai témákkal ötvözi.
⬤ Bergson munkásságának mélyreható elemzése, amely bemutatja az összetett gondolatok megértését.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy az eredeti szövegeket újraolvassa, hogy értékelje azok valódi jelentését.
⬤ Összekapcsolja a történelmi koncepciókat a modern társadalmi küzdelmekkel, relevanciát kínálva a kritikai tanulmányok számára.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy Darwin munkásságának értelmezése nem teljesen meggyőző.
⬤ A könyv korai részei összefüggéstelennek tűntek a Bergsonról szóló, összetartóbb vitákhoz képest.
⬤ Érzékelhető az absztrakció veszélye, amely nem feltétlenül kapcsolódik a társadalomtudományok gyakorlati problémáihoz.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Nick of Time: Politics, Evolution, and the Untimely
Könyv tartalma:
Ebben az úttörő filozófiai munkában Elizabeth Grosz a társadalmi, politikai és biológiai diskurzusban uralkodó létontológiák helyébe lépő, a válás elmélete felé mutat utat.
Azzal érvelve, hogy az időbeliség elméletei jelentős és alulértékelt jelentőséggel bírnak a tudomány társadalmi és a harc politikai dimenziói szempontjából, Grosz az idő valóságával kapcsolatos legfontosabb elméleti kérdésekkel foglalkozik. Az időnek az anyag szerveződésére és a biológiai élet kialakulására és fejlődésére gyakorolt hatását vizsgálja.
Megfontolva, hogy az idő könyörtelen előrehaladását hogyan lehet politikai és társadalmi szempontból felfogni, elkezdi megfogalmazni az idő olyan modelljét, amely magában foglalja a jövőt és annak azon képességét, hogy felülírja és átalakítsa a múltat és a jelent. Grosz a nyugati gondolkodás három jelentős alakjának munkásságát állítja szembe egymással: Charles Darwin, Friedrich Nietzsche és Henri Bergson. Kimutatja, hogy az időnek mint aktív, pozitív jelenségnek a maga sajátosságaival és sajátos hatásaival rendelkező elméletével e gondolkodók mindegyike mély hatást gyakorolt a testnek az idővel kapcsolatos kortárs felfogására.
Megmutatja, hogy az életről, az evolúcióról és a válásról alkotott szövetséges koncepcióik hogyan nyilvánulnak meg Gilles Deleuze és Luce Irigaray munkásságában. Grosz Az idő nikkelében végig hangsúlyozza az idő alapvető újragondolásának politikai és kulturális szükségességét: minél világosabban értjük meg időbeli helyzetünket, mint a múlt és a jövő között a stabil és állandó jelen biztonsága nélkül egyensúlyozó lényekét, annál inkább elképzelhetővé válik az átalakulás.
