A titokzatos idegen

Olvasói vélemények

A kritikák a csodálat és a kritika egyvelegét tükrözik Mark Twain „A titokzatos idegen” című művével kapcsolatban. Míg sok olvasó dicséri az éleslátó témákat és a lebilincselő írást, néhányan csalódottságuknak adnak hangot a tempó és a könyv általános kivitelezése miatt.

Sok kritikus nagyra értékelte, hogy Twain olyan témákat boncolgat mélyrehatóan, mint a hatalom, a sors, a létezés és az emberi természet. Az írásmódot gyakran jellemzik magával ragadónak, néhányan pedig a könyv humorát emelik ki. A hangosbeszélő teljesítménye nagy dicséretet kapott. Az olvasók úgy találták, hogy a könyv elgondolkodtató és jó olvasmány, amely különböző korosztályok számára is élvezhető.

Több kritikus megjegyezte, hogy a könyv tempója a vége felé jelentősen lelassul, ami kevésbé kielégítő befejezéshez vezet. Néhányan csalódottságuknak adtak hangot a nyomtatás minőségével és a fizikai példányok elrendezésével kapcsolatos problémák miatt. Néhányan úgy érezték, hogy a könyv túlságosan eltér Twain szokásos stílusától, és néhányan megemlítették, hogy a vártnál kevésbé találták magával ragadónak.

(54 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Mysterious Stranger

Könyv tartalma:

Vásárolja meg az 1st World Library egyik klasszikus könyvét, és segítsen támogatni a letölthető e-könyvek ingyenes internetes könyvtárát. Az 1st World Library-Literary Society egy nonprofit oktatási szervezet. Látogasson el hozzánk online a www.1stWorldLibrary.ORG - - 1590 telén volt. Ausztria messze volt a világtól, és aludt.

Ausztriában még mindig középkor volt, és úgy ígérkezett, hogy örökre az is marad. Egyesek még évszázadokkal hátrább is tették, és azt mondták, hogy a szellemi és lelki óra szerint Ausztriában még mindig a hit kora volt. De ezt bóknak szánták, nem sértésnek, és ezt így is vették, és mindannyian büszkék voltunk rá. Jól emlékszem rá, pedig még csak kisfiú voltam.

És arra is emlékszem, hogy milyen örömet okozott nekem. Igen, Ausztria messze volt a világtól, és aludt, és a mi falunk ennek az alvásnak a közepén volt, hiszen Ausztria közepén volt. Békében szunnyadt egy dombos és erdős magány mélyén, ahol a világból alig jöttek hírek, hogy megzavarják álmait, és végtelenül elégedett volt. Előtte a nyugodt folyó folyt, melynek felszínét felhőalakzatok és elsodródó bárkák és kőhajók tükörképei festették.

Mögötte erdei meredélyek emelkedtek a magas szakadék tövéhez.

A szakadék tetejéről egy hatalmas vár magasodott, tornyainak és bástyáinak hosszan elnyúló sora indákkal borított.

A folyón túl, egy mérföldnyire balra, erdőbe burkolózott dombok zegzugos kiterjedése volt, kanyargós szurdokokkal átszőve, ahová a nap soha nem hatolt be.

Jobbra pedig egy szakadék nézett a folyóra, és a folyó és az imént említett dombok között egy messzire nyúló síkság terült el, melyen gyümölcsösök és árnyas fák között apró tanyák sorakoztak.