A titokzatos idegen

Olvasói vélemények

Mark Twain „A titokzatos idegen” című művéről szóló kritikák azt mutatják, hogy míg sok olvasó mélyen értékeli a könyvet a mélyreható témák, a humor és a lebilincselő írásmód miatt, mások szerint a könyv nem elég mély vagy koherens, különösen a vége felé. A könyvet az emberiségről szóló elmélkedései és elgondolkodtató perspektívái miatt ismerik el, bár néhány olvasó a nyomtatás minőségével és a tempóval kapcsolatban problémákkal találkozott.

Éleslátó és elgondolkodtató témák, humoros írás, lebilincselő történetvezetés, remek narráció hangos formátumban, kora ellenére kortárs aktualitás, az alkalmi olvasók számára élvezetes tempó.

Néhány olvasó számára a vége felé kifulladt, egyes kiadásokban a nyomtatás minőségével kapcsolatos problémák, nem alkalmas gyermekek számára, vegyes vélemények a tempóról, és egyesek szerint nem olyan erős, mint más Twain-művek.

(54 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Mysterious Stranger

Könyv tartalma:

AZ Idegen mindent látott, mindenhol járt, mindent tudott, és semmit sem felejtett el. Amit másnak tanulnia kellett, azt ő egy pillantással megtanulta.

Neki nem voltak nehézségei. És amikor mesélt róluk, a dolgokat életre keltette előtted. Látta, hogy a világot megteremtette.

Látta, ahogy Ádámot megteremtették.

Látta, ahogy Sámson nekivágódik az oszlopoknak, és romba dönti maga körül a templomot.

Látta Csar halálát.

Elmondta a mennyei mindennapokat.

Látta a pokol vörös hullámain vergődő elkárhozottakat.

És mindezeket a dolgokat láttatta velünk, és olyan volt, mintha ott lettünk volna a helyszínen, és a saját szemünkkel láttuk volna. És mi is éreztük őket, de semmi jele nem volt annak, hogy ezek számára a puszta szórakozáson túlmenően bármit is jelentettek volna. A pokol látomásai, azok a szegény csecsemők, asszonyok, lányok, legények és férfiak, akik sikoltoztak és könyörögtek kínjukban - hát alig bírtuk elviselni, de ő olyan szelíden állt hozzá, mintha csak sok patkányutánzat lett volna egy mesterséges tűzben. És mindig, amikor a férfiakról és nőkről beszélt itt a földön és a tetteikről - még a legnagyszerűbbekről és legnagyszerűbbekről is -, titokban szégyenkeztünk, mert a modorán látszott, hogy számára ők és a tetteik jelentéktelenek és szegényesek.

Gyakran azt hihetnénk, hogy a legyekről beszél, ha nem tudnánk. Egyszer még azt is mondta, olyan sok szóval, hogy a mi népünk idelent nagyon is érdekes számára, annak ellenére, hogy olyan unalmasak, tudatlanok, triviálisak és beképzeltek, és olyan betegek és rozogák, és olyan rongyos, szegényes, értéktelen népség mindenütt. Mindezt egészen magától értetődően és keserűség nélkül mondta, ahogyan az ember beszélhet téglákról vagy trágyáról vagy bármilyen más dologról, aminek nincs jelentősége és nincsenek érzései. Láttam, hogy nem akarta megsérteni, de gondolatban mégis úgy fogalmaztam, hogy ez nem túl jó modor.