A Tóra elveszett világa: A törvény mint szövetség és bölcsesség az ókori kontextusban

Olvasói vélemények

A „Mythbusting the Torah” kritikái a tudományos meglátások elismerésének és a következtetésekkel kapcsolatos kellemetlenségek keveredését tükrözik. A könyv megkérdőjelezi a Tóráról, mint jogalkotási dokumentumról alkotott hagyományos nézeteket, és azt állítja, hogy azt inkább szövetségként és a bölcsesség forrásaként kell értelmezni az ősi kontextusban. Míg sokan dicsérik a bonyolult tudományosságot és a kulturális fordítás szükségességét, mások úgy érzik, hogy a könyv csökkenti a Tóra erkölcsi és jogi jelentőségét a mai olvasók számára.

⬤ Elgondolkodtató betekintést nyújt a Tóra mint szövetség és nem mint törvény természetébe.
⬤ Ösztönöz az ókori Közel-Kelet kulturális és történelmi kontextusának jobb megértésére.
⬤ Közérthető módon foglalkozik az összetett gondolatokkal.
⬤ Újraértékelésre és mélyebb gondolkodásra ösztönöz a Tóra szerepéről és funkciójáról.
⬤ Magas szintű tudományosság, amelyet számos olvasó, különösen John Walton rajongói dicsérnek.

⬤ Néhány olvasó túlságosan dogmatikusnak találta az érveket, a következtetéseket pedig frusztrálónak vagy tévesnek.
⬤ A kritikusok szerint a könyv lekicsinyli a Tóra erkölcsi tanításait, és a modern kereszténység számára irrelevánssá teheti azt.
⬤ A sűrű tudományosság jelentős koncentrációt igényel, ami néhány olvasó számára kihívást jelenthet.
⬤ Az ismételt kijelentések, miszerint a Tóra nem jogi kódex, fáradtsághoz vezethetnek azok számára, akik konkrétabb kapcsolatokat várnak a jogi és erkölcsi rendszerekkel.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Lost World of the Torah: Law as Covenant and Wisdom in Ancient Context

Könyv tartalma:

Az általunk bibliai jognak nevezett törvények kezelése a viták és az elhanyagolás között ingadozik.

Egyfelől vita akkor keletkezik, amikor az ószövetségi törvények vagy érthetetlenül furcsának (nem szabad homárt enni), vagy egyenesen elítélendőnek (gyermekek kivégzése) tűnnek. Másrészt elhanyagolás akkor következik be, amikor a törvényt elavultnak tekintjük, és már nem hordoz semmilyen normatív erőt (bojtok a ruhán, áldozatok bemutatása). Még azok az olvasók is, akik megpróbálják használni az ószövetségi "törvényt", gyakran úgy találják, hogy az vagy irreleváns, vagy reménytelenül tele van "ne tedd" tilalmakkal, vagy egyszerűen annyira zavaros, hogy kétségbeesetten felemelik a kezüket. E szélsőségek ellenére az emberek továbbra is "bibliai nézetként" javasolják az ezekből a törvényekből származó erkölcsi elveket, és bizonyítékul szolgáló szövegeket gyűjtenek a társadalomban felmerülő problémák megoldására. Az eredmény az, hogy mind a keresztények, mind a szkeptikusok rendszeresen visszaélnek a Tórával, és a Tóra valódi üzenete gyakran hallatlanul sokáig elhallgat.

Walton és Walton A Tóra elveszett világa című művében helyreállító látomást nyújtanak az Ószövetség jelentős részét kitevő bölcsességi útmutatás ősi műfajáról. Az ókori Közel-Keleten a rendet a társadalmat irányítók bölcsessége révén érték el. A Tóra célja az volt, hogy megtanítsa az izraelitákat arra, hogy bölcsek legyenek arra a fajta rendre, amely ahhoz szükséges, hogy a szövetség keretein belül megkapják Isten kegyelmének és jelenlétének áldásait. Itt az olvasók friss betekintést nyerhetnek az ószövetségi kánon eme alapvető műfajába.

Az Elveszett világ sorozat könyvei a John H. Walton bibliatudós által meghatározott mintát követik, amely a héber szöveg friss, közeli olvasatát és az ókori közel-keleti irodalom ismeretét hozza az adott bibliai téma közérthető tárgyalására, logikán alapuló tételek sorozatának segítségével.