Értékelés:
Audrey Truschke könyve az indiai indo-muszlim uralom szanszkrit nézőpontjainak mélyreható elemzését mutatja be. Alapos kutatásaiért és objektivitásáért dicsérik, de kritizálják is vélt elfogultságai és ténybeli pontatlanságai miatt. A kritikák polarizált véleményt tükröznek: egyes olvasók a hindutva-narratívák szükséges ellenpontjának tartják, míg mások a hinduizmus elleni propagandának tartják.
Előnyök:Az alapos és pontos kutatás, a történelem objektív ábrázolása, a jól dokumentált források, az éleslátó elemzés, amely értékes a történelmi kontextus megértéséhez, alternatív perspektívát mutat be a mainstream narratívákkal szemben.
Hátrányok:Kritizálják a vélt elfogultságok és a korabeli források hiánya miatt, a hibás módszertanra vonatkozó állítások, a propaganda terjesztésének különböző vádjai, a ténybeli tévedésekről szóló jelentések és a szerző hitelességével kapcsolatos erős negatív vélemények miatt.
(19 olvasói vélemény alapján)
The Language of History: Sanskrit Narratives of Indo-Muslim Rule
Több mint ötszáz éven át muzulmán dinasztiák uralták Észak- és Közép-India egyes részeit, kezdve a Ghuridákkal az 1190-es években, egészen a Mogul Birodalom felbomlásáig a 18. század elején. A tudósok régóta támaszkodnak a perzsa és arab nyelven írt művekre, amelyek erről a korszakról szólnak, de elhanyagolták azt a sok történetet, amelyet India tanult elitje szanszkrit nyelven írt az indo-muszlim uralomról. Ezek a művek a Delhi Szultanátus és a Mogul Birodalom idejére terjednek ki, és a muszlimok által vezetett királyságokat tárgyalják a Dekkánban, sőt egészen Tamil Nadu déli részén is. A korai modern Indiát alakító jelentős kulturális és politikai változások és azoknak a nézeteinek megértéséhez, akik átélték ezt a kritikus időszakot, jelentős archívumot alkotnak.
Audrey Truschke e szanszkrit szövegek úttörő elemzését nyújtja, amely fényt derít mind a szubkontinens történelmi muszlim politikai vezetőire, mind pedig arra, hogy a premodern szanszkrit értelmiségiek hogyan érzékelték a "muszlim másokat". Elemzi és elméletben kifejti, hogy a szanszkrit történészek hogyan használták irodalmi hagyományuk eszközeit a muszlim kormányzás, majd később, ahogy a muszlimok az indiai kulturális és politikai világ szerves részévé váltak, az indo-muszlim uralom dokumentálására. Truschke bemutatja, hogy ez az új archívum hogyan nyújt betekintést a premodern politikai, társadalmi, kulturális és vallási identitások megfogalmazásaiba és kifejezéseibe. A premodern szanszkrit történelmi művekben játszó nyelvek és identitások kidolgozásával ez a könyv bővíti történelmi és fogalmi forrásainkat a premodern Dél-Ázsia, az indiai szellemtörténet és a muszlim népek nem muszlim társadalmakra gyakorolt hatásának megértéséhez.
Egy olyan időszakban, amikor a kirekesztő hindu nacionalizmus, amely követeléseit gyakran India premodernitásáról alkotott koholt elképzelésekre alapozza, uralja az indiai közéletet, A történelem nyelve megmutatja a szubkontinens múltjának összetettségét és sokszínűségét.
