Olvasói vélemények
Összegzés:Brian Boyd „A történetek eredetéről” című könyve a történetmesélés evolúciós gyökereinek és adaptív funkcióinak lenyűgöző feltárása. A könyv jól felépített, magával ragadó és tudományos alapokon nyugvó, az irodalomtudomány és a kognitív tudományok közötti hídként szolgál. Bár értékes meglátásokat nyújt, és bizonyos tudományos körökben nagy visszhangot vált ki, a kritikusok kiemelik, hogy időnként hiányoznak belőle a konkrét példák, és a sűrű, elmélet-hangsúlyos próza elidegenítheti az alkalmi olvasókat.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és jól megírt, az összetett gondolatokat közérthetővé teszi.
⬤ Értékes kapcsolatokat kínál a művészet, az elbeszélés és az emberi fejlődés között.
⬤ Jól kutatott és a kortárs tudományos eredményekkel alátámasztott.
⬤ Szélesíti a történetmesélés mint alapvető kognitív funkció megértését.
⬤ Hasznos mind az irodalom, mind a tudomány iránt érdeklődő olvasók számára.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó szerint a könyv sűrű, és túlságosan az elméletekre összpontosít a konkrét példák helyett.
⬤ A fikció integrálása a könyvben későn jelenik meg, ami frusztrációt okoz az olvasók körében.
⬤ Az e-könyv változatában a lábjegyzetek nincsenek hiperhivatkozásokkal ellátva, ami csökkenti a használhatóságot.
⬤ A kritikusok szerint a könyvből hiányzik az érzelmi mélység, és nem ragadja meg teljesen a művészet élményszerűségét.
⬤ Néhányan úgy érzik, hogy a tartalom túlságosan nehézkes és ismétlődő.
(36 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
On the Origin of Stories: Evolution, Cognition, and Fiction
Könyv tartalma:
Másfél évszázaddal A fajok eredete című könyv megjelenése után az evolúciós gondolkodás a biológián túlmutatva gyakorlatilag minden, az emberiséggel kapcsolatos területre kiterjedt: az antropológiára, a régészetre, a pszichológiára, a közgazdaságtanra, a vallásra, az erkölcsre, a politikára, a kultúrára és a művészetre. Egy kiváló tudós most először nyújt átfogó képet a művészet és a történetmesélés evolúciós eredetéről. Brian Boyd elmagyarázza, miért mesélünk történeteket, hogyan formálódik az elménk, hogy megértsük őket, és milyen különbséget jelent az emberi természet evolúciós megértése az általunk szeretett történetek szempontjából.
Boyd szerint a művészet kifejezetten emberi alkalmazkodás. Kézzelfogható előnyökkel jár az emberi túlélés szempontjából, és a játékból ered, amely maga is egy, az intelligensebb állatok körében elterjedt alkalmazkodás. A történetmesélés iránti vonzalmunk különösen a szociális megismerést, az együttműködést és a kreativitást segítette elő.
A művészet mint adaptáció vizsgálata után Boyd Homérosz Odüsszeiáját és Dr. Seuss Horton Hears a Who című művét vizsgálja, bemutatva, hogy az evolúciós szemlélet hogyan nyújthat új megértést és értékelést bizonyos művekhez. Mi váltja ki érzelmi elkötelezettségünket ezekkel a művekkel kapcsolatban? Milyen minták segítik a reakcióinkat? Boyd hangsúlyozza, hogy a közönség figyelmének fenntartása az alapvető probléma, amellyel minden mesélőnek szembe kell néznie. A maradandó művészek olyan megoldásokhoz jutnak, amelyek a kognitív univerzálékra apellálnak: ez a felismerés nem áll összhangban a kortárs kritikával, amely elhomályosítja mind az egyedit, mind az univerzálisat. A Darwin születésének kétszázadik évfordulójára és A fajok eredete című könyv megjelenésének 150. évfordulójára kiadott Boyd-tanulmány az emberi természet és a művészet darwini szemléletét vallja, és egy új humanizmus hitvallását kínálja.
