Olvasói vélemények
Összegzés:A „Why Lyrics Last” című könyv egyedülálló módon vizsgálja Shakespeare szonettjeit az evolúciós tudomány és a kulturális evolúció szemszögéből. A könyv kritikával illeti a lírai költészet természetét, különösen a narratíva hiányát az egyes szonettekben, és ezeket a témákat tágabb biológiai és társadalmi összefüggésekkel hozza összefüggésbe.
Előnyök:⬤ A lírai költészet és Shakespeare szonettjeinek elgondolkodtató elemzése
⬤ az evolúciótudomány egyedülálló integrálása
⬤ világos és tömör írás
⬤ új perspektívákat kínál a művészet és a biológia, valamint a kulturális gyakorlatok kapcsolatáról.
Hátrányok:⬤ Nehéz lehet a lírai költészetet nem ismerő olvasók számára
⬤ nem az egyes versek részletes elemzése
⬤ egyes összefüggések (pl. evolúciótudomány és Erzsébet-kori kultúra) zavarónak vagy kevéssé feltártnak tűnhetnek.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Why Lyrics Last: Evolution, Cognition, and Shakespeare's Sonnets
Könyv tartalma:
A Why Lyrics Last című könyvében a nemzetközileg elismert kritikus, Brian Boyd evolúciós szemmel vizsgálja a lírai versek témáját. Megállapítja, hogy a lírai alkotás, bár a faj számára a túlélés és a szaporodás szempontjából semmilyen előnnyel nem jár, "kultúrákon átívelően univerzális, mert illeszkedik az emberi elme korlátaihoz". Az evolúciós perspektíva - különösen, ha esztétikai és irodalomtörténeti meglátásokkal párosul - sokat mondhat nekünk mind a versről, mind a lírai impulzusról.
Boyd a lírai versek írását az emberi hajlamon belül helyezi el "a mintákkal való játékra", és egy bővebb példában feltárja a Shakespeare szonettjeiben fellelhető számos mintát. Shakespeare az olvasóközönségért tett ajánlata nem hasonlít egyetlen szonettíróéhoz sem előtte: szándékosan kerül minden elbeszélést, a líra nyitottságát választja, és megmutatja, hogy a vers milyen erővel bírhat, ha felszabadul a történettől.
A narratíva mellőzésével Shakespeare szabadon játszik másfajta mintákkal: szavakkal, képekkel, hangokkal, struktúrákkal.
Érzelmekkel és hangulatokkal.
Érvek és analógiák.
És a természetes ritmusok, a napi, szezonális és életciklusok. Shakespeare a szonetteken belül és a szonettek között is minden versenytársát felülmúlja a strófák eredetiségében, számukban és változatosságukban. A Szonettek evolúcióval megalapozott olvasása alkalmassá tesz arra, hogy odafigyeljen ezekre az összetett összefüggésekre, és jobban tudja értékelni Shakespeare figyelemre méltó játékát a halhatatlan hírnévért.
