Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv alapos elemzést nyújt Nabokov „Sápadt tűz” című művéről, rávilágítva annak összetettségére és azokra a rejtett összefüggésekre, amelyek felett sok olvasó elsiklik. Brian Boyd lelkesedése és tudományos megközelítése dicséretes, bár egyes olvasók időnként gyengének és túlságosan buzgónak találják értelmezéseit.
Előnyök:⬤ A „Sápadt tűz” mély és alapos elemzése, amely fokozza a regény megbecsülését.
⬤ Boyd Nabokov iránti lelkesedése ragályos, szoros és gondos olvasásra ösztönöz.
⬤ A könyv számos olyan finom irodalmi utalást és összetett összefüggést világít meg, amelyek az első olvasás során elkerülhetik a figyelmet.
⬤ Értékes betekintést nyújt a szereplőkbe és a témákba, különösen Hazel Shade szerepébe.
⬤ Jól megírt és lebilincselő, így a Nabokov munkásságát ismerő olvasók számára is hozzáférhetővé teszi.
Hátrányok:⬤ Néhány értelmezés erőltetettnek vagy bizonytalannak tűnhet, ami zavart okozhat.
⬤ Boyd lelkes védekezése elméleteinek túlzásba eshet, és csökkentheti a regény, mint művészi rejtély élvezhetőségét.
⬤ A nyomtatott könyv minősége kritikákat váltott ki, egyes példányok rosszul sikerültek és nehezen olvashatóak.
⬤ Néhány olvasó úgy találhatja, hogy a részletes elemzés elrontja a felfedezés érzését a „Sápadt tűz” új olvasói számára.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Nabokov's Pale Fire: The Magic of Artistic Discovery
Könyv tartalma:
A Halvány tűz sokak szerint Vladimir Nabokov remekműve. A regényt a posztmodernizmus egyik legmarkánsabb korai példájaként üdvözölték, és az olvasásról szóló elméletek híres próbatételévé vált, mivel látszólag lehetetlen dönteni a több, egymástól gyökeresen eltérő értelmezés között. Két narrátora van a könyvnek, ahogyan az elsőre tűnik, vagy egy? Mennyi a fantázia és mennyi a valóság? Kinek a fantáziája és kinek a valósága? Brian Boyd, Nabokov életrajzírója és eddig annak az elképzelésnek a legfőbb képviselője, hogy a Sápatűznek egy elbeszélője van, John Shade, most elveti ezt az álláspontot, és egy új, meghökkentően más megoldást mutat be, amely végérvényesen megváltoztatja a regényről folytatott kritikai viták jellegét. Boyd amellett érvel, hogy a könyvnek valóban két elbeszélője van, Shade és Charles Kinbote, de feltárja, hogy Kinbote különös és rendkívül meglepő segítséget kapott a szakaszok megírásában. Ennek az értelmezésnek a fényében a Sápadt tűz most már határozottan kevésbé tűnik posztmodernnek - és érdekesebbnek, mint valaha.
Érveinek ismertetése során Boyd bemutatja, hogy Nabokov hogyan tervezte meg a Sápadt tüzet, hogy az olvasó első olvasásra meglepő felfedezéseket tegyen, és még meglepőbb felfedezéseket tegyen a későbbi olvasások során, ha a regényben gondosan előkészített nyomokat követi. Boyd lépésről lépésre vezeti végig az olvasót a könyvön, fokozatosan feltárva a Nabokov etikája, esztétikája, ismeretelmélete és metafizikája közötti mély összefüggéseket. Ha Nabokov nagylelkűen úgy tervezte meg a regényt, hogy első olvasásra is hozzáférhető legyen, mégis a meglepetések egymást követő távlatait foglalja magába - érvel Boyd -, az azért van, mert szerinte a világ kimeríthetetlensége, összetettsége és rejtélyessége mögött mély nagylelkűség rejlik. Boyd azt is bemutatja, hogy Nabokov felfedezés iránti érdeklődése részben tudósi és tudományos munkásságából fakad, és összehasonlítást von az olvasói és a tudományos felfedezés folyamatai között.
A huszadik század egyik legnagyobb regényének mélyreható, provokatív és meggyőző újraértelmezése.
-- "Publishers Weekly".
