Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
The Recovery of Historical Law: Volume 1B of the Philosophy of Law: The History of Legal Philosophy
Könyv tartalma:
Miközben a világ válságról válságra sodródik, úgy tűnik, hogy a legsúlyosabb válság a legkevesebb figyelmet kapja. Ez pedig a nyugati elme válsága. A radikális szubjektivizmus magjai, amelyeket egy korábbi ilyen válság idején vetettek el, és amelyekről Paul Hazard Az európai elme válsága című művében olvashatunk, mostanra meghozták gyümölcsüket, mégpedig olyan elképesztő méretű gyümölcsöket, amelyek azzal fenyegetnek, hogy a kulturális kétségbeesés mélyére rántanak minket.
A The Rise and Fall of Natural Law (A természetjog felemelkedése és bukása) című könyvben ezt a süllyedést a sodrásba a kezdetektől az elkerülhetetlen végkifejletig - legalábbis az intellektus világában - nyomon követte. A kultúra elmarad az értelemtől, de soha nem szigetelődik el tőle. Az eszméknek következményei vannak. Kulturális válságunk intellektuális megfelelője már 200 évvel ezelőtt lejátszódott. Az európai elme válsága, amelynek során az intellektuális kultúra a Kinyilatkoztatásról az Értelemre váltott, a végső szolipszista, Johann Gottlieb Fichte munkásságában találta meg méltó lezárását. Fichte a lelkes meggyőződésre és a szubjektív elsőbbségére való összpontosítása teszi őt a modern világ prófétájává. Valóban, az ő irányultsága most már mindenki előtt győzedelmeskedett. Az ő története, és az őt megelőző személyek történetei - a "Természettörvény felemelkedése és bukása" főszereplői - kulcsfontosságúak a modern világ genezisének megértéséhez.
De ezzel még nincs vége a történetnek, mert a történelem folytatódik. Pontosan ott, ahol Stahl jogfilozófiatörténetének első fele abbamarad, ott veszi fel a második rész. A történeti jog visszaszerzése elbeszéli azokat a kísérleteket, amelyek e radikális szubjektivizmus leküzdésére és egy olyan működő társadalmi rend létrehozására irányulnak, amelyben az eszmény megfelel a valóságnak, az elmélet összhangban van a gyakorlattal.
Miután tárgyalja Locke, Montesquieu, Constant és a doktrináriusok munkásságát, akik mindannyian teljes mértékben az autonóm természetjog keretein belül működtek, miközben megpróbálták azt enyhíteni, Stahl felfedi a történet hősét: Friedrich Schellinget. Schelling volt az, aki elindította azt a gigantikus feladatot, hogy a filozófiát a szubjektivizmustól elvonatkoztatva újra az objektív valóság felé orientálja. Stahl ezt "sámsoni tettként" jellemzi, amelynek során Schelling "leemelte oszlopairól a korábbi filozófia templomát, és romjai alá temette ellenségeinek egész seregét, beleértve őt magát is".
Ez egyrészt megmagyarázza a "Sámson lerombolja a filiszteus templomot" című borítóillusztrációt. Másrészt ez arra utal, hogy Schelling, akárcsak Mózes, az Ígéret Földjének bejáratánál állt, anélkül, hogy belépett volna. Schelling filozófiája a panteizmus gyakorlata, egy olyan orientáció, amelytől később életében igyekezett megszabadulni. És valójában Hegel, az úgynevezett "spekulatív filozófia" nagy munkatársa, ezt a panteizmust vette át, és saját jogán hatalmas rendszerré alakította. Egy olyan nyúlcipő, amely sokakat egy másik zsákutcába vitt, amellyel ma is birkózunk: a "tudatos" vagy "éber" nagy kormányzatba.
De ez még nem a történet vége. Schelling első gyümölcseit a Friedrich Carl von Savigny által vezetett jogtörténeti iskola szerezte vissza. Itt az olyan ellenforradalmárok, mint Joseph de Maistre és Edmund Burke munkásságát vitték tovább, hogy gyümölcsöt teremjenek a jogtudomány számára. És ez az alapja Stahl saját rendszerének, amelyet a II. kötet tartalmaz: A jog- és államtan a keresztény világnézet alapján. Ezen az alapon kezdődhet meg a nyugati civilizáció újjáépítésének fáradságos feladata. És nem is túl korán.
