A tragikus képzelet: Az irodalmi napirend

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 10 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Tragic Imagination: The Literary Agenda

Könyv tartalma:

Az irodalmi napirend rövid, polemikus monográfiák sorozata az irodalom és az olvasás fontosságáról a nagyvilágban, valamint az irodalmi oktatás helyzetéről az iskolákban és egyetemeken belül. Az irodalom kategóriája mindig is vitatott volt. Az azonban világos, hogy egyre inkább elutasítják vagy nem ismerik el gondolkodásmódként vagy a gondolkodás színtereként. Belülről szkeptikusan megkérdőjelezik, például a kultúrtörténet, a kontextuális magyarázat vagy a médiatudományok olykor egymással versengő igényei. Kívülről még nagyobb nyomás rázza meg: a gazdasági szükségszerűség és az ebből fakadó súlyos társadalmi magatartás; a technológiai változások, amelyek a komoly emberi kommunikáció hagyományos formáit pusztán elavultnak tűntethetik. Éppen ezek miatt ez a megfelelő idő a megújulásra, az irodalmi olvasás értelmének és értékének újjáélesztésére.

Ez a rövid, de elgondolkodtató kötet azt a kérdést teszi fel, hogy mi az, amit a tragédia megismertet velünk? A középpontban a tragédia mint a radikális szenvedés, fájdalom vagy veszteség tapasztalatának ábrázolásmódja áll, az elbeszélésmód, amelyen keresztül bizonyos dolgokat megismerünk magunkról és a világunkról - annak törékenységéről és a miénkről. A könyv történeti értekezés és számos drámai szöveg közeli olvasása révén - Szophoklésztől Sarah Kane-ig - a viták széles skálájával foglalkozik: hogyan definiáljuk a tragédiát, létezik-e abszolút tragédia, a klasszikus örökség átdolgozására tett különböző modern kísérletek, valamint a komédia és a tragédia viszonya. A könyvben friss vita folyik arról is, hogy a vallási - különösen a keresztény - beszédmód ellenséges-e a tragikummal szemben, valamint a tragikus elbeszélés és a politikai, illetve vallási retorika bizonyos fajtái közötti szükséges feszültségről. Rowan Williams amellett érvel, hogy a tragikus dráma egyszerre artikulálja a kudarcot és a gyarlóságot, és megerősítve a.

A traumatikus veszteség történetének elbeszélésének lehetősége, nem hajlandó megelégedni a passzivitással, a lemondással vagy a kétségbeeséssel. Ebben az értelemben még mindig mutatja rituális és vallási gyökereinek nyomát. És azzal, hogy megkérdőjelezi a társadalom, a hatalom, az emberiség és az emberi tudás kétdimenziós modelljeit, továbbra is szerves része marad minden teljes mértékben humanista kultúrának.