Olvasói vélemények
Összegzés:A „Vallás mint kritika: Az iszlám kritikai gondolkodás Mekkától a piacig” című könyv az iszlám hagyomány és a kritikához való viszonyának elgondolkodtató elemzését nyújtja, megkérdőjelezve az iszlám kritikaellenesnek vélt álláspontjáról alkotott hagyományos nézeteket. Ahmad amellett érvel, hogy a kritika már jóval az európai felvilágosodás előtt is része volt a vallási hagyományoknak, és kiemeli a hétköznapi muszlimok szerepét a valláskritikában.
Előnyök:A könyv jól megírt, intellektuálisan ösztönző, és olyan meggyőző érveket sorakoztat fel, amelyek megkérdőjelezik az iszlámmal kapcsolatos sztereotípiákat. A kritika multikulturális megértését segíti elő, a történelmi vallási gyakorlatok keretén belül. Az írói stílus magával ragadó, és lírai elemeket is tartalmaz, így élvezetes olvasmány. Emellett nem csak az elitek, hanem a hétköznapi muszlimok szempontjait is figyelembe veszi, ami a kritika demokratikus szemléletét biztosítja.
Hátrányok:Néhány olvasó nem érthet egyet az Ahmad elemzésében használt választott példákkal vagy szereplőkkel. Emellett a bemutatott gondolatok összetettsége kihívást jelenthet azok számára, akik nem jártasak a filozófiai vagy kultúraelméleti kérdésekben.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Religion as Critique: Islamic Critical Thinking from Mecca to the Marketplace
Könyv tartalma:
Irfan Ahmad azt a messzemenő érvet képviseli, hogy az iszlámban az önkritika és a másokkal szembeni kritika hatékony rendszerei és módozatai eredendően benne rejlenek - sőt, a kritika szerves része az iszlám alapvető elveinek és gyakorlatának.
Megkérdőjelezve az iszlámról alkotott általános nézeteket, amelyek szerint az iszlám ellenséges a kritikai gondolkodással szemben, Ahmad felvázolja a kritika virágzó hagyományait az iszlám kultúrában, nagyrészt a dél-ázsiai hagyományokra összpontosítva. Ahmad az ész és a kritika görög és felvilágosodásbeli fogalmait kérdőjelezi meg, és megállapítja, hogyan hivatkoznak ezekre másokkal, köztük a muszlimokkal kapcsolatban.
A kritika alternatív genealógiáját vázolva az iszlámban Ahmad hindi, urdu, fárszi és angol nyelvű forrásokra támaszkodva olvassa a vallási tanításokat és szövegeket, és bemutatja, hogyan szolgálnak a kritika kifejeződéseiként. Az iszlámot mindvégig a kritika közvetítőjeként, nem pedig tárgyaként ábrázolja. Tágabb szinten Ahmad kibővíti magának a kritikának az eszméjét.
A Delhiben és Aligarhban a piaci árusok között végzett terepmunkájára támaszkodva a kritikát antropológiai szempontból a hétköznapi muszlimok mindennapi életében zajló szociokulturális tevékenységként értelmezi, túl az értelmiségiek világán. A Vallás mint kritika teret enged a modernitás és a változás új elméleti megfontolásainak, és olyan kiemelkedő kérdésekkel foglalkozik, mint a nemzet, a nők egyenlősége, az állam, a kultúra, a demokrácia és a szekularizmus.
