Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletes és lebilincselő életrajzot ad Francis O'Neillről, a figyelemre méltó ír bevándorlóról, aki chicagói rendőrfőnök lett, miközben szenvedélyesen őrizte az ír tradicionális zenét. A történelmi kontextust ötvözi O'Neill életének és hozzájárulásának eleven elbeszélésével.
Előnyök:A könyv jól megírt és alaposan kutatott, és tudományos zsargon nélkül kínál lebilincselő történetmesélést. Gazdag kontextust nyújt az ír zenéről és Chicago történelméről, és Francis O'Neill személyében egy lenyűgöző karaktert mutat be. Az olvasók szórakoztatónak, humorosnak és informatívnak találják a könyvet, amely a zenészek és a történelem szerelmesei számára egyaránt vonzó.
Hátrányok:Jelentős hátrányt nem említettek, de egyes olvasók más elbeszélői stílusra számíthatnak, ha jobban kedvelik a tudományosabb feldolgozásokat, vagy nem kedvelik az életrajzokat.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Beat Cop: Chicago's Chief O'Neill and the Creation of Irish Music
Könyv tartalma:
A figyelemre méltó történet arról, hogyan alakult ki és terjedt el a modern ír zene egy chicagói rendőrfőnök szemtelen erőfeszítései révén.
A mai ír zenét nem csak Dublin macskaköves sikátoraiban vagy Kerry megye zöld mezőin találták ki, hanem a huszadik század eleji Chicago, az amerikai metropolisz fellendülőben lévő városában. A műfaj határai egy hosszú népi hagyományt és egy ember kurátori furcsaságait ötvözik. Ez az ember Francis O'Neill volt: egy életnagyságú chicagói rendőrfőnök és ír bevándorló, aki intenzíven érdeklődött hazája zenéje iránt.
Michael O'Malley The Beat Cop (A verőzsaru) című könyve ennek az alig ismert, ám kevéssé kutatott figurának a történetét meséli el, az 1865-ös írországi születésétől kezdve az Egyesült Államokban töltött zűrös és zűrös korai életéig. O'Neill 1901-re Chicagóban rendőrfőnökké küzdötte fel magát, ahol új módszereket dolgozott ki az emberek nyomon követésére és személyazonosságuk rögzítésére. Ugyanakkor megszállottan nyomon követte és rögzítette a helyi ír bevándorlóktól hallott zenét is, előnyben részesítve bizonyos vidéki formákat, és szigorú nézetet érvényesítve arról, hogy szerinte mi az autentikus és mi nem. Rendőrségi munkája és zenei munkássága ugyanannak az éremnek a két oldala volt: O'Neill zenegyűjtőként felkutatta a szökevény dallamokat, megállapította hátterüket, és formálisan, típusok szerint rendszerezte őket. O'Malley mélyre ás abba, hogyan használta fel O'Neill rendőri képességeit és kapcsolatait arra, hogy klasszikus, ma is széles körben használt daloskönyveket adjon ki, és hogyan vált az amerikaiak számára az ír zene látás- és hallásmódjának legjelentősebb alakítójává.
