A víg emberek

Olvasói vélemények

Robert Louis Stevenson „The Merry Men and Other Tales and Fables” című könyve számos szórakoztató novellát tartalmaz, amelyekben a szerző elbeszélői képességeit mutatja be. Míg egyes olvasók gazdagnak és lebilincselőnek találják a meséket, mások úgy érzik, hogy ez a gyűjtemény nem tartozik Stevenson legjobb művei közé, és nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik nem ismerik a stílusát.

Magával ragadó történetmesélés feszültséggel, humorral és élénk leírásokkal vegyítve. A történetek a műfajok és témák széles skáláját fedik le, szórakoztató élményt nyújtva. Az olyan nevezetes történeteket, mint a „The Merry Men”, a „Will o' the Mill” és az „Olalla”, minőségük és mélységük miatt emeljük ki. Stevenson műveinek rajongói értékelik egyedi elbeszélői hangját.

Néhány történetet érdektelennek vagy mélység nélkülinek tartanak. Nagy hangsúlyt fektetnek a leíró elemekre, amit egyes olvasók unalmasnak találnak. A skót dialektus használata a 'Thrawn Janet'-ben kihívást jelent néhány olvasó számára. Összességében a gyűjtemény nem biztos, hogy visszhangra talál azoknál, akik nem Stevenson-rajongók.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Merry Men

Könyv tartalma:

Vásárolja meg az 1st World Library egyik klasszikus könyvét, és segítsen támogatni a letölthető e-könyvek ingyenes internetes könyvtárát. Látogasson el hozzánk online a www.1stWorldLibrary.ORG - - Gyönyörű július végi reggel volt, amikor utoljára indultam gyalog Aros felé. Egy hajó előző este Grisapolnál tett partra.

Megreggeliztem, amennyit a kis fogadóban kaptam, és miután minden csomagomat ott hagytam, amíg alkalom adódik rá, hogy a tengeren át jöjjek érte, vidám szívvel vágtam át a hegyfokot. Távolról sem voltam őslakos ezen a vidéken, mivel keveretlen alföldi származású voltam. De egy nagybátyám, Gordon Darnaway, szegény, zord ifjúság és néhány tengeren töltött év után fiatal feleséget vett feleségül a szigeteken.

Mary Macleannek hívták, a családja utolsó tagjának.

És amikor az asszony meghalt, amikor egy lányt szült, Aros, a tengerparti farm az ő birtokában maradt. Ez nem hozott neki mást, csak a megélhetést, ahogyan azt én is jól tudtam.

De olyan ember volt, akit a balszerencse üldözött.

Félt, hogy a kisgyermekkel megterhelten, újabb kalandot kell vállalnia az életben.

És maradt Arosban, körmét rágva a végzetben. Évek teltek el a feje felett ebben az elszigeteltségben, és nem hoztak sem segítséget, sem elégedettséget. Közben családunk kihalófélben volt az Alföldön.

Kevés szerencséje van annak a fajnak.

És talán az én apám volt a legszerencsésebb mind közül, mert nemcsak az utolsók között halt meg, hanem egy fiút is hagyott a nevére, és egy kis pénzt, amivel eltartotta. Az edinburgh-i egyetem hallgatója voltam, elég jól éltem a saját költségemen, de rokonok nélkül.

Amikor némi hír jutott el rólam Gordon bácsihoz a Grisapol Rosson.

Ő pedig, mivel olyan ember volt, akinek a vér sűrűbb, mint a víz, még aznap írt nekem, amikor értesült létezésemről, és megtanított arra, hogy Aroszt tekintsem az otthonomnak. Így történt, hogy a vakációmat az országnak azon a részén töltöttem, amely oly távol van minden társaságtól és kényelemtől, a tőkehalak és a mocsárkakasok között.

És így történt, hogy most, amikor végeztem az óráimmal, olyan könnyű szívvel tértem vissza oda azon a júliusi napon.