Olvasói vélemények
Összegzés:Ulrich Beck „A világ metamorfózisa” című műve az éghajlatváltozás és a társadalmi fejlődés által vezérelt mélyreható átalakulásokat vizsgálja, de befejezését a szerző korai halála akadályozta, ami a koherencia és az általános olvasók számára való hozzáférhetőség terén kihívást jelent. Bár értékes meglátásokat tartalmaz a kockázati társadalmakról és a változó globális tájról, sokan sűrűnek, ismétlődőnek és túlságosan tudományosnak találják.
Előnyök:A könyv mélyen elgondolkodtató betekintést nyújt az éghajlatváltozásba és a szociológiai átalakulásokba. Dicsérik ambiciózus elképzelései, fogalmi metaforái, valamint a modernitás és a kockázati társadalmak egyedülálló perspektívája miatt. Egyes olvasók a megértés eszközeként értékelik ismétlődő jellegét, és értékes forrásként szolgál a tudományos élet számára.
Hátrányok:A szövegről megjegyzik, hogy sűrű, szövevényes és nehezen olvasható, különösen az általános közönség számára, egyes szakaszai pedig túlságosan tudományosak és pedánsak. Sok recenzens ismétlődőnek találta, és kritizálta a hozzáférhetőség hiányát, ami elriaszthatja azokat, akik az éghajlatváltozással és szociológiai kérdésekkel kapcsolatos egyszerű vitákat keresnek.
(22 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Metamorphosis of the World
Könyv tartalma:
Egy olyan világban élünk, amelyet egyre nehezebb megérteni. Nem csak változik: átalakul. A változás azt jelenti, hogy egyes dolgok megváltoznak, de más dolgok változatlanok maradnak A kapitalizmus változik, de a kapitalizmus egyes aspektusai megmaradnak olyannak, amilyenek mindig is voltak. A metamorfózis sokkal radikálisabb átalakulást jelent, amelyben a modern társadalom régi bizonyosságai leomlanak, és valami egészen új jön létre. Ahhoz, hogy a világnak ezt a metamorfózisát megragadjuk, szükséges az új kezdetek feltárása, arra összpontosítani, ami a régiből kiemelkedik, és a jelen zűrzavarában a jövő struktúráit és normáit igyekezni megragadni.
Vegyük például az éghajlatváltozást: az éghajlatváltozásról szóló vita nagy része arra összpontosít, hogy valóban megtörténik-e, és ha igen, mit tehetünk a megállítása vagy megfékezése érdekében. A megoldások hangsúlyozása azonban elvakít bennünket attól a ténytől, hogy az éghajlatváltozás a metamorfózis egyik ágense. Már most is megváltoztatta a világban való létezésünk módját, azt, ahogyan a világban élünk, ahogyan a világról gondolkodunk, és ahogyan cselekedeteink és politikánk révén a világra igyekszünk hatni. A tengerszint emelkedése az egyenlőtlenség új tájait hozza létre, új világtérképeket rajzolva ki, amelyeknek fő vonalai nem a nemzetállamok közötti hagyományos határok, hanem a tengerszint feletti magasságok. Ez a világ és a benne való túlélési esélyeink teljesen másfajta koncepcióját hozza létre.
A metamorfózis elmélete túlmutat a világkockázati társadalom elméletén: nem a javak negatív mellékhatásairól, hanem a rosszak pozitív mellékhatásairól szól. A közös javak normatív horizontját hozzák létre, és a nemzeti kereteken túlra, egy kozmopolita szemléletmód felé lendítenek bennünket.
