A világ nemzetei mellé állni: Japán Meidzsi-restaurációja a világtörténelemben

Olvasói vélemények

A könyv részletesen vizsgálja Japán átalakulását a Meidzsi-restauráció idején, és a történelem e döntő jelentőségű időszakának egyedi nézőpontjait hangsúlyozza. Míg egyes olvasók értékelik az éleslátó elemzést és a történelmi kontextust, mások unalmasnak és túlságosan tudományosnak találják.

Japán Meidzsi-restaurációjának érdekes és eredeti értelmezései, amelyek egyedülálló perspektívát nyújtanak a feudális társadalomból a modern nemzetté válás folyamatáról. Rávilágít a „hagyomány” és a „modernitás” összetettségére a japán történelemben.

Néhány olvasó unalmasnak és túlságosan akadémikusnak találja a könyvet, egy unalmas előadáshoz hasonlítva azt. Gépelési, nyelvtani és szerkesztési problémákról is beszámoltak, amelyek rontják az olvasás élményét.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

To Stand with the Nations of the World: Japan's Meiji Restoration in World History

Könyv tartalma:

A szamuráj radikálisok, akik 1868-ban megdöntötték az utolsó sógunt, azt ígérték, hogy visszaállítják az ősi és tiszta japán szokásokat. A külföldi megfigyelők attól tartottak, hogy Japán erőszakos idegengyűlöletbe fog átcsapni. Az új Meidzsi-kormány azonban ezzel ellentétes irányt vett. A világ minden tájáról átvette a legjobb gyakorlatokat, és európai és amerikai tanácsadók segítségével egy erős és modern japán nemzetet épített. Miközben a Meidzsi-kormány tisztelte a japán múltat, bátran felkarolta az idegen és az új dolgokat. Mi magyarázza ezt a paradoxont? Hogyan lehetett Japán 1868-as forradalma egyszerre modern és hagyományos, egyszerre idegengyűlölő és kozmopolita?

A To Stand with the Nations of the World a globalizáció erőin keresztül magyarázza a helyreállítás paradoxonát. A Meidzsi-restauráció része volt annak a globális, hosszú tizenkilencedik századnak, amelynek során az olyan ambiciózus nemzetállamok, mint Japán, Nagy-Britannia, Németország és az Egyesült Államok kihívták a világ nagy, soknemzetiségű birodalmait - az Oszmán, a Csing, a Romanov és a Habsburg birodalmat. Japán vezetői a japán egyediséget akarták ünnepelni, de nemzetközi elismerésre is törekedtek. Ahelyett, hogy egyszerűen utánozták volna az olyan világhatalmakat, mint Nagy-Britannia, inkább arra törekedtek, hogy Japán ugyanolyan jellegzetesen japán legyen, mint amilyen jellegzetesen brit volt Nagy-Britannia. Ahelyett, hogy a God Save the Kinget énekelték volna, létrehoztak egy japán nemzeti himnuszt, amelynek szövege ősi költészetből származik, de a zene nyugati stílusú. A restauráció Japán ősi múltjára is rezonált. A 600-as és 700-as években Japánt a Tang-dinasztia fenyegette, egy olyan hatalmas dinasztia, mint a Római Birodalom. Hogy ellenálljanak a Tangnak, a japán vezetők a Tang módszereit kölcsönözték, és építettek.

A centralizált japán állam a Tang-modelleken, valamint a kontinentális tudomány és technológia tanulása. Az 1800-as évekhez hasonlóan Japán is átvette a nemzetközi normákat, miközben ragaszkodott a japán sajátosságokhoz. Az 1800-as évek globalizációjával szembenézve Japán visszatekintett a 600-as és 700-as évek ősi globalizációjára. Az ősi múlt tehát nem távoli vagy távoli, hanem közvetlen és életbevágó volt.