Értékelés:
A könyv részletesen vizsgálja Japán átalakulását a Meidzsi-restauráció idején, egyedülálló perspektívákat és alapos történelmi kontextust kínálva. Néhány olvasó azonban száraznak és túlságosan tudományosnak találta.
Előnyök:⬤ Érdekes betekintést nyújt Japán történelmi fejlődésébe
⬤ a szerző eredeti értelmezései
⬤ a Meidzsi-restauráció szélesebb kontextusát nyújtja a hagyományos vs. modern összehasonlításokon túl.
⬤ Egyes olvasók számára unalmas
⬤ túlságosan akadémikusnak, előadásra emlékeztetőnek érzékelték
⬤ szerkesztési problémákat, például gépelési és nyelvtani hibákat tartalmaz.
(5 olvasói vélemény alapján)
To Stand with the Nations of the World: Japan's Meiji Restoration in World History
A szamuráj radikálisok, akik 1868-ban megdöntötték az utolsó sógunt, azt ígérték, hogy visszaállítják az ősi és tiszta japán szokásokat. A külföldi megfigyelők attól tartottak, hogy Japán erőszakos idegengyűlöletbe fog átcsapni.
Az új Meidzsi-kormány azonban ezzel ellentétes irányt vett. A világ minden tájáról átvette a legjobb gyakorlatokat, és európai és amerikai tanácsadók segítségével egy erős és modern japán nemzetet épített. Miközben a Meidzsi-kormány tisztelte a japán múltat, bátran felkarolta az idegen és az új dolgokat.
Mi magyarázza ezt a paradoxont? Hogyan lehetett Japán 1868-as forradalma egyszerre modern és hagyományos, egyszerre idegengyűlölő és kozmopolita?
A To Stand with the Nations of the World a globalizáció erőin keresztül magyarázza a helyreállítás paradoxonát. A Meidzsi-restauráció a globális "hosszú tizenkilencedik század" része volt, amelynek során az olyan ambiciózus nemzetállamok, mint Japán, Nagy-Britannia, Németország és az Egyesült Államok kihívták a világ nagy, soknemzetiségű birodalmait - az oszmán, a Csing, a Romanov és a Habsburg birodalmat.
Japán vezetői a japán egyediséget akarták ünnepelni, de nemzetközi elismerésre is törekedtek. Ahelyett, hogy egyszerűen utánozták volna az olyan világhatalmakat, mint Nagy-Britannia, inkább arra törekedtek, hogy Japán ugyanolyan jellegzetesen japán legyen, mint amilyen jellegzetesen brit volt Nagy-Britannia. Ahelyett, hogy az "Isten óvja a királyt" énekelték volna, inkább létrehoztak egy japán nemzeti himnuszt, amelynek szövege ősi költészetből származik, de a zene nyugati stílusú.
A restauráció Japán ősi múltjára is visszhangzott. A 600-as és 700-as években Japánt a Tang-dinasztia fenyegette, egy olyan hatalmas dinasztia, mint a Római Birodalom. Hogy ellenálljanak a Tangnak, a japán vezetők a Tang módszereit vették kölcsön, a központosított japán államot a Tang mintájára építették fel, és megtanulták a kontinentális tudományt és technológiát.
Az 1800-as évekhez hasonlóan Japán is átvette a nemzetközi normákat, miközben ragaszkodott a japán sajátosságokhoz. Az 1800-as évek globalizációjával szembenézve Japán visszatekintett a 600-as és 700-as évek "ősi globalizációjára".
Az ősi múlt tehát nem távoli vagy távoli, hanem közvetlen és létfontosságú volt.
