A visszafejlődés előőrse

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Vanguard of Retrogression

Könyv tartalma:

A kapitalizmus nagyon késői szakaszába érkezve felemészti a sajátjait, ráfordulva arra, ami megmaradt a korábbi emancipációs társadalmi és kulturális örökségéből, mintha tudatosan ki akarná zárni, hogy a társadalom magasabb rendű szerveződése felváltja. A kultúrát éppúgy felértékelte, mint a városi tájat. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen volt, hogy néhány ragyogó fiatal professzorjelölt, a kulturális szféra tőkeáttételes kivásárlást végző művészei a gazdaság és a munkaerő kiüresítésének "radikális" intellektuális megfelelőjét dolgozzák ki, amelyet Thatcher, Reagan, Clinton és Blair (nem is beszélve a Nemzetközi Valutaalapról) hajtott végre, mindenféle kifejezés nélkül. Bár a Heidegger-, DeMan- és Sokal-ügyek, valamint a kapitalizmus elleni tényleges harc iránti bizonyos megújult érdeklődés miatt meggyengültek, a "posztmodernisták", Foucault és Derrida utódai még mindig velünk vannak. Ezek a divatos elméletek először az 1970-es évek elejétől kezdve söpörtek végig a világon, a minden szinten a szociális ellen folytatott általános háború részeként, amely az 1968-as felkelésre és annak utóhatásaira adott kapitalista válasz volt. És a "mesternarratívák" és a "szubjektum" elleni, túlságosan is álságos támadások mögött ezek az ideológusok, a "különbség" elméletírói az egységes munkásosztálybeli "szubjektum" valódi játékára törekedtek, amely 1968 és 1973 között komolyan megrémítette a tőkét.

Mindannak elporlasztása, ami "univerzálisnak" (a "radikális láncokkal rendelkező osztály", ahogy Marx fogalmazott) tekinthető; Detroit, Manchester, Billancourt és Torino nagy "munkáserődjeinek" felbomlása; 1968 után a háború utáni, a nagyobb jövedelmi egyenlőség felé mutató korábbi tendenciák megdöbbentő megfordulása Nyugaton; a különböző csoportok "identitáspolitikája", amelyek azt állítják, hogy semmi közös nincs bennük senki mással - mind-mind megteremtik az ilyen látszólagos "alapvetés" posztmodern kigúnyolásának légkörét. A könyv esszéi az elmúlt 50 év ideológiájának nagy részével "szemben" íródtak, amit a "középosztálybeli radikalizmus" kifejezéssel lehetne összefoglalni. Bár a huszadik század folyamán úgy tűnhetett, hogy ez a középosztálybeli radikalizmus átfedésben van a kommunizmus marxi projektjével, végső soron ugyanúgy szemben állnak egymással, mint Stirner és Bakunin az egyik oldalon, illetve Marx és Luxemburg a másikon.

Ezeket tömören a következőképpen lehet szembeállítani: A középosztálybeli radikalizmus a szabadságot "áthágásként", a törvények áthágásaként, "minden kényszer megtagadásaként" fogja fel, ahogy a Szituacionista Internacionálé (egyéb érdemei ellenére) 30 évvel ezelőtt megfogalmazta, míg a kommunizmus marxi projektje a szabadságot egy olyan probléma gyakorlati megoldásaként fogja fel, amely elméletileg a reneszánsz neoplatonizmustól Spinozán és Leibniz-en át Kantig, Hegelig és Feuerbachig a törvények átalakításaként fejlődött, egészen a világegyetem fizikai törvényeiig, az ember egyedülálló "prométheuszi" képességéig. A polgári radikális, "a negáció negációja" szemlélet számára a probléma a "hierarchia", a "tekintély", az "uralom" és a "hatalom"; a marxi kommunista szemlélet számára a probléma az érték eltörlésének projektje, az árutermelés, a bérmunka és a proletariátus (ez utóbbi a munkaerőt a kapitalizmuson belüli áruforma). Ez utóbbiakból kiindulva a "negáció negációja" problematikája teljesen átformálódik, megreformálódik és felülíródik, és a burzsoá ideológia - a szükségszerűség átalakítása nélkül felfogott szabadság - nehézkes átfedése elvetésre kerül.

Ezek az esszék a posztmodernizmust mint a középosztálybeli radikalizmus legújabb epizódját bírálják, és az alternatívákat vizsgálják, nevezetesen a történelem és a természet egységes szemléletét, részben Hegel és Marx neoplatonikus forrásainak visszaszerzésére támaszkodva, amelyeket a Nietzschében és Heideggerben gyökerező posztmodernizmus három évtizede "kiszorít".