Ubu megmenekült a fulladástól

Eredeti címe:

Ubu Saved from Drowning

Könyv tartalma:

A ma már kevéssé ismert portugáliai és spanyolországi munkásfelkelések a Salazar- és Franco-diktatúrák végén, az 1970-es évek közepén egy rövid pillanatra a világpolitika középpontjába kerültek. A világ felhalmozásának 1973-75-ös válsága közepette zajlottak, amikor a kapitalizmus "sebességet váltott" a nagy gyárak és a futószalagok korszakából a "globalizáció", a dezindusztrializáció, az outsourtcing, a leépítés és a "just in time" korszakába, vagyis abba a korszakba, amelyben ma élünk.

Ezekre egy olyan konjunktúrában került sor, amely magában foglalta a második világháború vége óta (mindmáig) legmélyebb gazdasági visszaesést, az olajválságot, az "eurokommunizmus" előretörését, az USA indokínai vereségét, a "nemzeti felszabadítási frontok" győzelmét a volt portugál gyarmatokon, Angolában, Mozambikban és Ginea-Bissauban, valamint az Afrika szarván kialakult válságot. Úgy tűnt, hogy a világkapitalizmus, amelynek központja az Egyesült Államokban volt, mindenütt a tűzoltásban vesz részt, de az ibériai lázadások egyedülállóak voltak ezen egyidejű válságok között, mivel a munkásosztály állt a középpontban, és - különösen Portugália esetében - közvetlenül az állam kérdését vetették fel, és leleplezték a "haladó" állami bürokraták különböző frakcióinak igényeit. Ezek voltak a (főleg államilag) "vörös délibáb" legigazibb radikális pillanatai, amelyek rövid időre úgy tűnt, hogy a világkapitalizmust védekező helyzetbe hozták.

Az 1970-es évek végére a kapitalizmus visszatért a támadásba, és Thatcher és Reagan korszaka olyan visszafordítást indított el, amely elsöpörte a baloldali államberendezkedést, egészen a Szovjetunióig, beleértve magát a Szovjetuniót is. Ami véget ért, az a "haladó" állami bürokrata évszázada volt, aki a német SPD-ben és annak 1875-ös Gotha-programjában lépett be a nemzetközi munkásmozgalomba, és aki 100 éven át úgy tűnt, hogy "szocialista" és "kommunista" köntösben képvisel valami "kapitalizmuson túli" dolgot.

Az 1975 óta történt események megmutatták, hogy a "progresszív állami bürokrata" Angliától Kínáig mindenütt, inkább a kapitalizmus előtti valamit képviselte, végletes válságba taszítva a régi, államhű "baloldalt". Ez a könyv elemzi az utolsó két nyugati munkáslázadást közvetlenül e fordulat előtt, és megmutatja, hogy ezek már egy új korszak felé mutattak, bár aligha az a közvetlenül forradalmi korszak, amelyet előre jelezni látszottak.

Most, hogy a forradalmi munkásmozgalom államista illúziója végleg megdőlt, a hetvenes évek végének portugál és spanyol munkáslázadásai olyan viszonyítási pontot kínálnak, amely alapján megítélhetjük a jelen és a jövő küzdelmeit.