Értékelés:
A kritikák kiemelik a könyv hasznosságát a latin Vulgata tanulmányozásában, különösen a latinul kezdők számára. Míg egyes felhasználók értékelik a szerkezetét és a hozzáférhetőségét, a címkézési következetlenségek és a fordítás minősége miatt aggályok merülnek fel.
Előnyök:⬤ Hozzáférhető a latin nyelvet tanuló kezdők számára
⬤ a Douey Reims fordítás méltatása
⬤ kezelhető terjedelmű kötet a hordozáshoz
⬤ az általános közönség számára is alkalmas, egyszerű magyarázatok.
⬤ Zavaros a kiadások címkézése
⬤ egyesek elavultnak és esetlennek találhatják az angol fordítást
⬤ a kezdeti latin tanulmányok során a lebilincselő tartalom hiánya.
(4 olvasói vélemény alapján)
The Vulgate Bible
Ez a második kötete a teljes Vulgata Biblia tervezett hatkötetes sorozatának, amely két részből áll.
A Vulgata Bibliát, amelyet nagyrészt Szent Jeromos állított össze és fordított le az i. sz. ötödik század fordulóján, a kora középkortól a huszadik századig használták a nyugati keresztény (és később különösen a katolikus) hagyományban. A középkorban és a reneszánszban hatással volt az irodalomra, a képzőművészetre, a zenére és az oktatásra, és tartalma a nyugati teológiai, szellemi, művészeti, sőt politikai történelem középpontjában állt ebben az időszakban. A XVI. század végén, amikor a protestáns népnyelvű Bibliák elérhetővé váltak, egy katolikus kollégium professzorai előbb Douay-ban, majd Reimsben lefordították a Vulgata Bibliát angolra, elsősorban azért, hogy felvegyék a harcot a rivális teológiák befolyása ellen.
A II. kötet a Biblia történeti könyveit mutatja be, amelyek beszámolnak Józsué izraelitáknak az Ígéret Földjére vezetéséről, a bírákról és királyokról, Izraelnek Isten parancsaitól való folyamatos eltávolodásáról, a babiloni fogságról és a száműzetésből való visszatérésről. A hangsúly ezután rövidebb, bensőséges elbeszélésekre helyeződik át: a jámbor Tóbitra, akit fia keresése vezet apja vakságának gyógyításához; Juditra, akinek bátorsága és igazságossága megmenti az izraelitákat az asszírok elől; valamint Eszterre és Mordokajra, akik megmentették az Ahasvérus alatt élő összes zsidót a kivégzéstől. Ez a három történet olyan könyvekből származik, amelyek a középkorban kanonikusak voltak, ma azonban - Eszter könyvének részleges kivételével - gyakran "apokrifnek" nevezik őket.
