Adam Bede

Olvasói vélemények

Az „Adam Bede” kritikái kiemelik a regény gazdag ábrázolását a 19. századi Anglia vidéki életéről és a karakterek mélységét, különös tekintettel az erkölcs, a kísértés és a metodizmus témáira. Sok olvasó értékeli a Wordsworth Classics kiadásában található részletes jegyzeteket, amelyek elősegítik a megértést. Egyes kritikák azonban rámutatnak a regény lassabb tempójára és a vallási témák esetlegesen száraz kifejtésére, valamint a használt dialektus megértése során felmerülő kihívásokra.

⬤ Részletes zárójegyzetek a történelmi és vallási kontextus megértését segítik
⬤ gazdagon kidolgozott karakterek
⬤ lebilincselő és megható cselekmény
⬤ a vidéki élet gyönyörű leírása
⬤ az erkölcsről és az emberi természetről szóló éleslátó témák
⬤ erős elbeszélésmód, amely megragadja az olvasó rokonszenvét.

⬤ A tempó lassú, különösen az elején
⬤ néhány karakter nem teljesen kidolgozott
⬤ a metodizmus feltárása a modern olvasók számára száraznak tűnhet
⬤ a régi írásmód és a dialektus kihívást jelenthet az olvasás során
⬤ a lassú kezdés csökkentheti az élvezetet.

(20 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Doreen Roberts bevezetőjével, Rutherford College, University of Kent at Canterbury

„Vizsgáld meg jól a szavaidat, és meglátod, hogy még ha nincs is okod hamisnak lenni, nagyon nehéz dolog a pontos igazságot kimondani, még a közvetlen érzéseidről is...”.

Adam Bede (1859), George Eliot első egész estés regénye egy olyan művész felemelkedését jelzi, aki Scott és Dickens mellé sorolható. A könyv a tizennyolcadik századfordulón az angol Középföldön, a farmerek és falusi kézművesek körében játszódik, és a csábítás történetét meséli el, amely „a nemezis legrosszabb formáját jelentő belső szenvedésben” végződik. De egyben gazdag és úttörő jelentőségű feljegyzés is - bensőséges ismeretekre és szeretetteljes emlékekre támaszkodva - egy olyan vidéki világról, amelyet már elvesztettünk. Az elbeszélés mozgása a társadalmi realizmus és a saját folyamataira való reflexió között, a motívumok feltárása és az állandó írói jelenlét mind olyan művészetről árulkodik, amely a fiktív és a valóságos összekapcsolására törekszik.