Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv mélyreható esszégyűjtemény, amely a zenét mélyen személyes és kulturális reflexiókkal fonja össze, különösen a gyász, a faj és az amerikai identitás témáival foglalkozik. Az olvasók egyszerre találják gyönyörűnek és elgondolkodtatónak az írásokat, és gyakran érzelmi rezonanciát tapasztalnak a tartalommal kapcsolatban. A kötet azoknak ajánlott, akik érdeklődnek a zene, a kultúra és a társadalmi kérdések iránt.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt és költői stílus.
⬤ Mély elmélkedés a zenéről és annak érzelmi hatásáról.
⬤ Fontos társadalmi kérdésekkel foglalkozik, különösen a faji és identitásbeli kérdésekkel kapcsolatban.
⬤ Magával ragadó és megható tartalom, amely erős érzelmeket vált ki.
⬤ Széles közönségnek ajánlott, beleértve azokat is, akik nem ismerik a tárgyalt zenei műfajok némelyikét.
⬤ A hangoskönyvek további kontextusokat tartalmaznak, fokozva az élményt.
Hátrányok:⬤ Néhány esszé egyes olvasók számára összefüggéstelennek vagy nehezen befogadhatónak tűnhet.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a szerző túl nagy hangsúlyt fektet a faji kérdésekre, amivel nem értett egyet.
⬤ Néhány hallgató azt kívánta, hogy bizonyos esszéket, amelyek kimaradtak, a hangoskönyv formátumban is szerepeljenek.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
They Can't Kill Us Until They Kill Us
Könyv tartalma:
* 2018 "A 12 legjobb könyv, amit az ünnepi szezonban érdemes ajándékozni" -- TODAY (Elizabeth Acevedo)
* A "2017 legjobb könyve" -- Rolling Stone (2018), NPR, Buzzfeed, Paste Magazine, Esquire, Chicago Tribune, Vol. 1 Brooklyn, CBC, Stereogum, National Post, Entropy, Heavy, Book Riot, Chicago Review of Books, The Los Angeles Review, Michigan Daily.
* American Booksellers Association (ABA) 'December 2017 Indie Next List Great Reads'
* Midwest Indie Bestseller
A zűrzavar, a félelem és a veszteség korában Hanif Abdurraqib hangja számít. Akár egy Bruce Springsteen-koncerten vesz részt egy nappal azután, hogy meglátogatta Michael Brown sírját, akár egy Carly Rae Jepsen-koncerten a nyilvános szeretetnyilvánításokról beszél, olyan megrendítően és vonzóan ír, ami mélyen rezonál.
A párizsi éjszakai klubokban elkövetett merényletek után felidézi, hogy tinédzserként hogyan keresett menedéket a zenében, a koncerteken, és azon tűnődik, hogy vajon a fiatal muszlimok következő generációja nem kapja-e meg ezt a lehetőséget most. Miközben a fekete amerikaiak életét fenyegető mindennapos veszélyről beszél, Abdurraqib elmeséli, amikor először utasították a földre a rendőrök: mert megpróbált bemenni a saját autójába.
A többek között a New York Times, az MTV és a Pitchfork által közölt esszéiben - eredeti, eddig kiadatlan esszékkel együtt - Abdurraqib a zenét és a kultúrát olyan lencseként használja, amelyen keresztül szemlélhetjük világunkat, hogy jobban megértsük önmagunkat, és ezzel korunk haranglábának bizonyul.
