'Alexander': On Aristotle Metaphysics 12
Ez a kötet Arisztotelész Metafizika 12. könyvének pszeudo-Alexandrosz által írt kommentárját mutatja be új fordításban, magyarázó jegyzetekkel, bevezetéssel és tárgymutatókkal kísérve.
Fred D. Miller, Jr. amellett érvel, hogy a kommentár szerzője valójában nem az afrodisziasi Alexandrosz, Arisztotelész távoli utóda a Kr.
u.
3. század eleji Athénban, és vezető védelmezője és tolmácsolója, hanem a még a Kr.
u. 12. században Konstantinápolyból származó efezusi Mihály.
Robert Browning már korábban kifejtette, hogy Mihályt Anna Komnéna hercegnő kérte fel arra a projektre, hogy helyreállítsa és kiegészítse az Arisztotelészhez fűzött ókori görög kommentárokat, beleértve Alexandrosz kommentárjait is; ezt úgy tette, hogy a rendelkezésre álló ókori kommentárokat saját kommentárjaiba foglalta. A Metafizika 12. könyve egy istent állít a mozgás legfőbb okaként abba a kozmikus rendszerbe, amelyet Arisztotelész másutt úgy dolgozott ki, mint amelynek középpontjában a Föld áll.
Az állócsillagok egy külső szférán, a Nap, a Hold és a felismert bolygók pedig belső szférákon keringenek körülötte, de ellenszférákkal, hogy mindegyikük mozgása független legyen a többiek és az állócsillagok mozgásától, így összesen 55 szférát kapunk. A mozgás egy isteni mozdulatlan mozgatótól az isteni mozgatott mozgatókon keresztül, amelyek az égi szférákat mozgatják, és tovább a mulandó világokig terjed.
Az 1-5. fejezetek a világegyetem középpontjához közelebb eső romlandó anyagok alapelveit és okait írják le, míg a 6-10. fejezetek a világegyetemen túli égi anyagok létezését és tulajdonságait igyekeznek bizonyítani.
