Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv alaposan megvizsgálja a gyarmatosítás afrikai társadalmakra és kormányokra gyakorolt hatását, és olyan kérdésekbe nyújt betekintést, mint a közvetett uralom és a „decentralizált despotizmus” fogalma. Miközben értékes ismeretterjesztő betekintést és forrásokat nyújt, nehezen tudja hatékonyan egységesíteni magyarázatát a kontinens sokszínű tapasztalatainak összetettségére.
Előnyök:A könyv jól kutatott, tanulságos, és fantasztikus betekintést nyújt az erőszak fejlődésébe, a közvetett uralom működésébe és a klientelizmusba az afrikai politikában. Átfogó forrástárat tartalmaz a további kutatásokhoz, és oktatási értékéről is nevezetes.
Hátrányok:Az írásmód sűrű és időnként átláthatatlan; a kötet túlságosan hosszú ahhoz az üzenethez képest, amelyet közvetíteni próbál. Megkísérli általánosítani Afrika tapasztalatait, miközben főként Dél-Afrikára összpontosít, ami hiányosságokat okoz a regionális különbségek kezelésében. A bevezetés és a következtetés kritikán aluli, és nem kínál konkrét megoldásokat az általa felvetett kérdésekre.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Citizen and Subject: Contemporary Africa and the Legacy of Late Colonialism
Könyv tartalma:
Mahmood Mamdani a függetlenség utáni Afrika demokratizálódásának akadályait elemezve merész és éleslátó beszámolót nyújt a gyarmatosítás örökségéről - egy olyan kettévált hatalomról, amely a törzsi szerveződésű helyi hatóságokon keresztül közvetítette a faji dominanciát, reprodukálva a faji identitást a polgárokban és az etnikai identitást az alattvalókban. Sok író a gyarmati uralmat "közvetlen" (francia) vagy "közvetett" (brit) uralomként értelmezte, egy harmadik változatot - az apartheidet - pedig kivételesnek tekintette.
Ez a jóindulatú terminológia, mutatja Mamdani, elrejti azt a tényt, hogy ezek valójában a despotizmus változatai voltak. Míg a közvetlen uralom faji alapon tagadta meg az alattvalók jogait, addig a közvetett uralom "szokás szerinti" uralmi módba illesztette őket, ahol az állam által kinevezett bennszülött hatóságok határozták meg a szokásokat. A kultúrában rejlő tekintélyelvű lehetőségek kiaknázásával és a kultúra tekintélyelvűvé tételével a közvetett uralom (decentralizált despotizmus) megadta a tempót Afrikában; a franciák követték a példát, amikor a közvetlenről a közvetett igazgatásra tértek át, míg az apartheid viszonylag később alakult ki.
Az apartheid, mutatja Mamdani, valójában a gyarmati állam általános formája volt Afrikában. A vidéki (Uganda) és a városi (Dél-Afrika) ellenállási mozgalmak esettanulmányain keresztül megtudhatjuk, hogy ezek az intézményi jellemzők hogyan töredezik az ellenállást, és hogyan hajlamosak az államok az egyik szektorban a reformokat a másik szektorban az elnyomással szemben kijátszani.
Az eredmény az afrikai gyarmati uralom és annak tartós utóhatásainak úttörő újraértékelése. Egy olyan hatalom megreformálása, amely intézményesen is feszültséget teremt város és ország, valamint az etnikumok között, a legfontosabb kihívás mindazok számára, akiket érdekel az afrikai demokratikus reform.
