Olvasói vélemények
Összegzés:Az Emmanuel Levinas „Alterity and Transcendence” című művéről szóló kritikák kiemelik annak filozófiai mélységét, különösen a transzcendencia és az alteritás etikai és szociológiai kereteken belüli meghatározását. Míg a könyv első részét dicsérik a Levinas munkásságának kritikus témáival való foglalkozásáért, az olvasók megjegyezték, hogy a fordítással kapcsolatos problémák befolyásolják az olvashatóságot, és hogy néhány példányban nem kívánt megjegyzések vannak. A mű ismétlődő jellege a későbbi szakaszokban némi kritikát váltott ki, de összességében értékes forrásnak tekintik a fenomenológiát, teológiát, ontológiát és etikát tanulmányozók számára.
Előnyök:⬤ Mély filozófiai elkötelezettség és érdekes témák, különösen az első részben.
⬤ Hozzáértő fordítás, amely hasznos betekintést nyújt Levinas gondolataiba az etikáról mint „első filozófiáról”.
⬤ Értékes bevezetést nyújt a Levinas-életművel újonnan ismerkedők számára, illetve hasznos forrás azoknak, akik már ismerik munkásságát.
Hátrányok:⬤ Néhány rész fordítása nehézkes, ami az olvashatóságot befolyásolja.
⬤ Egyes példányok nem kívánt megjegyzéseket tartalmaztak, amelyeket nem közöltek megfelelően.
⬤ A könyv későbbi részei ismétlődővé és kevésbé hatásossá váltak, a párbeszédeket kissé üresnek jellemezték.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Alterity and Transcendence
Könyv tartalma:
A huszadik század egyik legnagyobb francia filozófusaként nemzetközileg elismert néhai Emmanuel Levinas a humanista tudományágak egyik meghatározó alakja maradt, mivel - a nyugati filozófiai hagyományokkal ellentétben - ragaszkodott az etika elsőbbségéhez a filozófiai vizsgálódásokban. Az Alterity and Transcendence (Alteritás és transzcendencia) címen ismert, tizenkét esszéből álló sorozat első angol fordítása egyedülálló bepillantást nyújt Levinas saját helyének meghatározásába a filozófia történetében. Az érett gondolkodó 1967 és 1989 között publikált művei üdítően hozzáférhető perspektívát mutatnak, amelyet tapasztalt tisztelői és újonnan érkezők egyaránt értékelni fognak.
A mai világban, ahol a magasztos felsőbb hatalmakról alkotott vallási elképzeléseket az elméleti kutatások, valamint a tudomány és a technológia világegyetemről alkotott képünkre gyakorolt erőteljes hatása folyamatosan megkérdőjelezi, vajon a transzcendencia fogalma megfosztott-e jelentőségétől? Levinas metsző modelljében a transzcendencia valóban él - nem egy titokzatos, szent birodalomhoz való viszonyunk bármilyen elképzelésében, hanem a másokhoz való világi, szubjektív viszonyunk elképzelésében.
Anélkül, hogy a filozófiatörténet alapos ismeretét feltételezné, Levinas azt vizsgálja, hogy Plótinosz, Descartes, Husserl és Heidegger miként találkozott a transzcendencia kérdésével. A totalitás és a végtelenség fogalmáról szóló diskurzusokban saját gondolkodását a preszókratikus filozófusok, Arisztotelész, Leibniz, Spinoza, Kant és Descartes kontextusában helyezi el. Vitáinak középpontjában mindig a transzcendencia alapját képező interperszonális kapcsolatok eszméje áll, Levinas az egyének jogairól (és arról, hogy ezek hogyan kapcsolódnak elválaszthatatlanul mások jogaihoz), a béke fogalmáról és a filozófia dialogikus természetéről elmélkedik. Végül a Christian Chabanis és Angelo Bianchi által készített interjúkban Levinas olyan kulcsfontosságú kérdésekre válaszol, amelyekkel írásaiban közvetlenül nem foglalkozik. Az Alterity and Transcendence mindvégig az etika mint első filozófia iránti elkötelezettségről árulkodik - arra kötelezve a modern gondolkodókat, hogy ne csupán az igazat, hanem a jót is vizsgálják.
