Alvás, ahová elesem: A Chronicle

Olvasói vélemények

Peter Coyote „Alszom, ahová esek” című könyve egy memoár, amely az 1960-as és 70-es évek közösségi életének tapasztalatait tárja fel, az ellenkultúrára, a politikára és az érintettek személyes útjaira összpontosítva. Élénk portrét mutat be a korszak életéről, egyensúlyt teremtve mind az idealizmus, mind a résztvevők által tapasztalt kihívások között. Az írást dicsérik ékesszólásáért és gazdagságáért, amely nosztalgikus, ugyanakkor kritikus szemlélettel meríti el az olvasót a korszakról. Egyes kritikák azonban megemlítik az öncélúságot és a túlzott részletességet, amelyek elvonhatják a figyelmet az elbeszélésről.

Ékesszóló és gazdag írás, magával ragadó és eleven történetmesélés, megragadja az 1960-as és 70-es évek szellemét, olyan személyes reflexiókat tartalmaz, amelyek visszhangot keltenek a korszakot ismerő olvasókban, részletesen feltárja a közösségi élet és az ellenkultúra témáit, és általában véve magával ragadó és elgondolkodtató.

Egyes olvasók szerint az írás túlságosan öncélú és nárcisztikus, a számos szereplőre való túlzott összpontosítás pedig terjedelmes elbeszéléshez vezet. A komoly visszatekintő elemzések helyenként hiányoznak, és a részletek puszta mennyisége túl sok lehet azoknak, akik nem ismerik alaposan a korszakot.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sleeping Where I Fall: A Chronicle

Könyv tartalma:

Energikus, vicces és intelligens memoárjában Peter Coyote újra átéli tizenöt éves útját az ellenkultúra szívében - egy olyan utazást, amely egy keleti parti tőzsdeügynök fiaként a kiváltságosok csendes szobáiból a politikai utcaszínház lázadó életébe és a nyugati parti közösségi mozgalom, a Diggers önfeledt szegénységébe vezetett.

A művész-anarchisták eme innovatív kollektívájával, amely nem kevesebbet vállalt feladatául, mint a nemzet politikai és társadalmi lelkének újrateremtését, Coyote és társai hamarosan hatalmi szereplőkké váltak. Coyote egyszerre szemléletes és érzéketlen prózában tárja fel az egykor "szabadnak" nevezett szerelem maró oldalát; a bulizni vágyó motorosbandák késő esti, drogos látogatásainak szorongásait és időnkénti rémületeit; és a saját keresését a következő mámor után.

A forradalmon át vezető útja a felnőttkorba és a politikai stratéga főszerepébe vezetett: a radikális kommunistából a Kaliforniai Művészeti Tanács elnökévé, az utcaszínházi tanoncból mozgóképsztárrá.