Az esőember harmadik gyógymódja: Egy rendhagyó oktatás

Olvasói vélemények

Peter Coyote memoárja életének magával ragadó feltárása, amely a 60-as évek ellenkultúrájának mozgalmától a buddhistaként tett spirituális útjáig szövi át tapasztalatait. Bár az elbeszélés magával ragadó és humoros, a kritikák szerint egyes részek felépítésével és az elmélkedés mélységével kapcsolatban vegyesek az érzések.

A könyv jól megírt, magával ragadó és humoros, sok olvasó nehezen tudta letenni. Coyote személyes bája és őszintesége visszhangra talál az olvasóknál, ami érzelmi kapcsolatokhoz és családok közötti beszélgetésekhez vezet. A könyv második felét az őszinteség és az önreflexió miatt emeljük ki. A személyes fejlődéssel és a kapcsolatokkal kapcsolatos mély témákat fogalmaz meg, ami átélhetővé teszi a könyvet.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv első fele laza szerkezetű és kevésbé magával ragadó, túlságosan a gyermekkori reflexiókra összpontosít, amelyek ismétlődőnek tűntek. Mélyebb betekintést igényeltek Coyote spiritualitásába, és néhány kritikus megjegyezte az elbeszélés kohéziójának hiányát. Néhány kritikus úgy vélte továbbá, hogy a könyv nem használta ki teljes mértékben Coyote filozófiai meglátásait az elvárásoknak megfelelően.

(48 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Rainman's Third Cure: An Irregular Education

Könyv tartalma:

"Az esőember két gyógymódot adott nekem.

És azt mondta: 'Csak ugorj bele!'.

Az egyik a texasi gyógyszer volt.

A másik pedig a vasúti gin.

És mint egy bolond, összekevertem őket.

És megfojtották az elmémet.

Az emberek egyre csúnyábbak.

És nincs időérzékem.".

--Bob Dylan, "Stuck Inside of Mobile with the Memphis Blues Again".

Peter Coyote új spirituális életrajzának vezérmetaforáját egy korai Bob Dylan-dal egyik sorából meríti. Coyote számára a Dylan által azonosított kettős erő - a Texas Medicine és a Railroad Gin - a szerelem transzcendentális, befogadó és extatikus világának és a gazdagság és hatalom versengő, státuszkereső világának versengő erőit képviseli. Az Esőember harmadik gyógymódja egy fiatalember története, aki e látszólag antipodikus lehetőségek közé szorult, és az út, amely a hatalom kiváltságos csarnokaiból a Greenwich Village-i jazzbárokba, a börtönbe, a Fehér Házba, egy olyan ember tanulságaiba, aki szó szerint élet és halál hatalmát gyakorolta mások felett, a kormányzati szolgálatba és a színpadon és a filmvásznon elért nemzetközi sikerekbe vezet.

Kibővítve kereteit a hatvanas évek ellenkultúráján átívelő vad utazáson túlra, amely oly nagy részét foglalta le dicsért debütáló memoárjának, az Alszom, ahová esemneknek, Coyote intim portrékat nyújt az olvasóknak az őt formáló mentorokról - egy erőszakos, megfélemlítő apáról, egy be-bop basszusgitárosról, aki megtanítja neki, hogy az életet lehet improvizálni, egy maffia consiglieri-ről, aki megmutatja neki, hogy a férfiakat meg lehet vásárolni és manipulálni, egy volt játékvezető, aki beavatja a természet törvényeibe, egy meleg táncos Martha Graham társulatában, aki megismerteti vele Mexikót és a marihuánát, a beatköltő Gary Snyder, aki bevezeti a zen gyakorlatába, és végül a híres divattervező Nino Cerruti, aki elérhetővé tette számára az európai haute monde nagy tétekkel teli világát.

Ami a zennel való peripatetikus flörtölésként kezdődik, az egy életre szóló hivatássá, pappá szenteléssé és végül a transzmisszióhoz vezető úttá mélyül - a tanítója elismerése, hogy készen áll arra, hogy önálló tanító legyen. A Zen révén Coyote felfedez egy harmadik lehetőséget, amely alternatívát kínál mind a Szerelem, mind a Hatalom világának, a státuszkeresésnek és az anyagi jólétnek a korrelációjával szemben. A zen volt az ő kapuja, de amit odabent felfedez, az valójában minden ember számára elérhető. Ebben az energikus, elgondolkodtató és intelligens memoárban Az esőember harmadik gyógymódja a kiutat mutatja. Az út, amely működik.