Értékelés:
Paolo Virno „Amikor a szó testté válik” című könyve a nyelv bonyolultságát és az emberi természet és a posztfordista munka meghatározásában játszott alapvető szerepét vizsgálja. Azt állítja, hogy a nyelv központi szerepet játszik az emberré válásunk folyamatos folyamatában, szemben a hagyományos, a gazdasági tényezőket hangsúlyozó szemléletmóddal. A szerző különböző filozófiai meglátásokra, különösen Saussure és Wittgenstein felismeréseire támaszkodik, hogy amellett érveljen, hogy a nyelvi képességek alapvetőek identitásunk és létünk szempontjából.
Előnyök:A könyvet dicsérik mély filozófiai meglátásaiért és a különböző gondolkodók, például Agamben és Wittgenstein szintéziséért. Az olvasók nagyra értékelik az innovatív perspektívát, amely a kortárs emberi tapasztalatok és a munka dinamikájának megértésében a nyelvet helyezi előtérbe a közgazdaságtannal szemben. Virno érveit elgondolkodtatónak és relevánsnak tartják a nyelvvel és az emberiséggel kapcsolatos aktuális társadalmi kérdések szempontjából.
Hátrányok:Egyes olvasók számára az érvek összetettek és nehezen emészthetőek lehetnek, mivel jelentős árnyalatok és részletek maradnak kiaknázatlanul. A könyv intellektuális mélysége elidegenítheti azokat, akik egyszerűbb vagy könnyebben hozzáférhető elemzést keresnek. Az is érződik, hogy a mű jelentős elkötelezettséget igényel, ami esetleg kevésbé vonzóvá teszi az alkalmi olvasók számára.
(2 olvasói vélemény alapján)
When the Word Becomes Flesh: Language and Human Nature
Virno elmélkedése a beszédről mint eredendően politikai gyakorlatról, amely közvetít a biológiai invariánsok és a változó történelmi meghatározottságok között.
Az eredetileg 2002-ben olaszul megjelent Amikor a szó testté válik című könyv meggyőzően járul hozzá a nyelv és az emberi természethez és a társadalmi viszonyokhoz való viszonyának megértéséhez. Arisztotelésznek az emberre mint nyelvi és politikai állatra vonatkozó meghatározását elfogadva Paolo Virno a beszéd aktusát alapvető filozófiai kérdésként fogalmazza meg - olyan aktusként, amely tisztán performatív lényegét tekintve végső soron meghatározza képességünket arra, hogy a lehetőség állapotából a valóság állapotába lépjünk át: vagyis a cselekvés hatalmából magába a cselekvésbe. A beszéd mint a végső nyilvános aktus, a biológiai invariánsok és a változó történelmi meghatározottságok között közvetítő, eredendően politikai gyakorlatként mutatkozik meg. A témáról szóló eddigi legteljesebb elmélkedésében Virno megmutatja, hogy a nyelv hogyan fejezi ki közvetlenül tapasztalatunk lehetőségfeltételeit, mind transzcendentális, mind biológiai szempontból.
Olyan huszadik századi óriások munkásságára támaszkodva, mint Ferdinand de Saussure, Ludwig Wittgenstein, Edmund Husserl és Gottlob Frege, Virno erőteljes nyelvi meditációt készít az emberi faj huszonegyedik századi politikai kihívásairól. Az emberi természet és történelmi lehetőségeink a nyelvben tárulnak fel teljes mértékben, és a nyelv az, amely elvezethet bennünket ezek tudatosabb és céltudatosabb megvalósításához.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)