Olvasói vélemények
Összegzés:Hubert Dreyfus könyve kritikával illeti a mesterséges intelligencia területét, azt állítva, hogy a mesterséges intelligencia nem képes megismételni az emberi szintű intelligenciát az alapvető filozófiai tévhitek miatt. Vizsgálata történelmi összefüggésekre, filozófiai érvekre támaszkodik, és kritizálja a mesterséges intelligencia kutatóinak feltételezéseit, ami az emberi megismerés „nem formális viselkedésének” feltárásához vezet. Bár értékes betekintést nyújt a mesterséges intelligencia korlátaiba, egyes olvasók fárasztónak és bosszantónak találják stílusát, míg mások elavultnak tartják érveit.
Előnyök:A könyv alapos kritikát nyújt a mesterséges intelligenciáról, amely történelmi elemzésen és filozófiai vizsgálódáson alapul. Dreyfus hatékonyan érvel amellett, hogy a magasabb szintű kognitív képességek nem redukálhatók számítógépes folyamatokra. A nem formális viselkedéssel kapcsolatos meglátásait és a mesterséges intelligencia filozófiai következményeit jelentős hozzájárulásnak tekintik. Számos olvasó támogatja a könyvet, mivel az releváns és nélkülözhetetlen a mesterséges intelligencia korlátainak és az intelligencia mögött meghúzódó filozófiai összefüggések megértéséhez.
Hátrányok:Néhány olvasó szerint Dreyfus írói stílusa fárasztó és túlságosan ismétlődő, ami a kulcsfogalmakkal való foglalkozás hiányához vezet. Mások azzal érvelnek, hogy kritikája elavult, vagy hiányoznak gyakorlati alternatívák az általa ellenzett elméletekkel szemben. Az a vélekedés, hogy Dreyfus filozófiai álláspontja nem vezetett jelentős hatásokhoz a tényleges mesterséges intelligencia kutatásában, és olyan kritikák is elhangzottak, amelyek szerint csak a problémákra világít rá, anélkül, hogy konstruktív megoldásokat kínálna.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
What Computers Still Can't Do: A Critique of Artificial Reason
Könyv tartalma:
Hubert Dreyfus kiáltványának 1972-es megjelenésekor, amely arról szólt, hogy a testetlen gépek eredendően képtelenek a magasabb rendű mentális funkciók utánzására, nagy felháborodást keltett a mesterséges intelligencia közösségében.
A világ azóta megváltozott. Ma már egyértelmű, hogy a "jó öreg mesterséges intelligencia", amely azon az elképzelésen alapul, hogy szimbolikus reprezentációk segítségével általános intelligenciát lehet létrehozni, hanyatlóban van (bár számos hívő még mindig az aranykorsóját kergeti), és az AI közösség fókusza az elme összetettebb modelljeire helyeződött át.
Az is gyakoribbá vált, hogy az AI-kutatók felkeresik és tanulmányozzák a filozófiát. Az immár klasszikusnak számító könyvének e kiadásához Dreyfus egy hosszú, új bevezetőt fűzött, amelyben felvázolja ezeket a változásokat, és értékeli a konnekcionizmus és a neurális hálózatok paradigmáit, amelyek átalakították a területet. Abban az időben, amikor a kutatók általános problémamegoldókra és automatikus fordítógépekre vonatkozó nagyszabású tervekkel álltak elő, Dreyfus megjósolta, hogy kudarcot fognak vallani, mert a mentális működésről alkotott felfogásuk naiv, és azt javasolta, hogy jól tennék, ha megismerkednének az emberrel kapcsolatos modern filozófiai megközelítésekkel.
A What Computers Can't Do-t széles körben támadták, de csendben tanulmányozták. Dreyfus érvei ma is provokatívak, és ismét arra irányítják figyelmünket, hogy mi az, ami az emberi lényeket egyedivé teszi.
