Annie Besant: Besant: An Autobiography

Olvasói vélemények

Annie Besant önéletrajzáról írt kritikákban az életét és hozzájárulásait csodáló, valamint a könyv bemutatását bíráló kritikák keverednek. Sok olvasó értékeli Besant személyes küzdelmeken át vezető útját, valamint a társadalmi igazságosság, a feminizmus és a spiritualitás melletti kiállását. A könyv formázási problémái azonban számos olvasó számára komoly hátrányt jelentettek, és befolyásolták a könyv tartalmával való foglalkozást.

⬤ Annie Besant inspiráló élettörténete, amely bemutatja bátorságát és elkötelezettségét a társadalmi igazságosság és a nők jogai iránt.
⬤ Jól kutatott betekintés a prédikátor feleségéből szocialistává és teozófussá válásába.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely olyan kortárs kérdésekkel is foglalkozik, mint a családon belüli erőszak és a társadalmi egyenlőtlenség.
⬤ Egyes olvasók szerint elgondolkodtató beszámoló, amely rávilágít a 19. század erkölcsi és szellemi vitáira.

⬤ Gyenge formázási és olvashatósági problémák, többek között a kis betűméret és az oldaltörések hiánya.
⬤ Néhány olvasó unalmasnak vagy unalmasnak találta az írást, ami megnehezítette a könyvvel való teljes foglalkozást.
⬤ Az önéletrajzot kritikák érik amiatt, hogy hirtelen ér véget, kihagyva Besant életének jelentős részeit.
⬤ A teozófiára való korlátozott összpontosítás nem minden olvasói elvárásnak felel meg.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Annie Besant: An Autobiography

Könyv tartalma:

Annie Besant (n e Wood.

1847. október 1. - 1933. szeptember 20.) brit szocialista, teozófus, nőjogi aktivista, író, szónok, pedagógus és filantróp volt. Az emberi szabadság bajnokaként tartották számon, lelkes támogatója volt mind az ír, mind az indiai önrendelkezésnek. Termékeny szerző volt, több mint háromszáz könyvet és röpiratot írt. Oktatási szakemberként többek között hozzájárult a Banarasi Hindu Egyetem megalapításához.

Annie 1867-ben, 20 évesen ment hozzá Frank Besant lelkészhez, akitől két gyermekük született. Annie egyre szokatlanabb vallási nézetei azonban 1873-ban törvényes különváláshoz vezettek. Ezután a National Secular Society (NSS) neves előadója, valamint író lett, és Charles Bradlaugh közeli barátja. 1877-ben vádat emeltek ellenük, amiért kiadták Charles Knowlton születésszabályozásért kampányoló könyvét. A botrány híressé tette őket, és Bradlaugh-t ezt követően 1880-ban Northampton képviselőjévé választották.

1890-ben Besant találkozott Helena Blavatskyval, és a következő néhány évben a teozófia iránti érdeklődése egyre nőtt, míg a világi dolgok iránti érdeklődése csökkent. Tagja lett a Teozófiai Társulatnak, és a témában kiemelkedő előadóként tevékenykedett. A teozófiával kapcsolatos munkája részeként Indiába utazott. 1898-ban segített létrehozni a Központi Hindu Iskolát, 1922-ben pedig a Hyderabad (Sind) Nemzeti Kollégiumot (Hyderabad National Collegiate Board) az indiai Mumbaiban. 1902-ben megalapította a Nemzetközi Szabadkőműves Rend első tengerentúli páholyát, a Le Droit Humaint. A következő években a Brit Birodalom számos részén alapított páholyokat. 1907-ben a Teozófiai Társulat elnöke lett, amelynek nemzetközi központja ekkor már a madrasi Adyarban (Chennai) volt.

Indiában is bekapcsolódott a politikába, csatlakozott az Indiai Nemzeti Kongresszushoz. Amikor 1914-ben kitört az első világháború, segített elindítani a Home Rule League-et, hogy kampányoljon az indiai demokráciáért és a Brit Birodalmon belüli uralmi státuszért. Ez vezetett ahhoz, hogy 1917 végén az Indiai Nemzeti Kongresszus elnökévé választották. Az 1920-as évek végén Besant az Egyesült Államokba utazott pártfogoltjával és fogadott fiával, Jiddu Krishnamurtival, akiről azt állította, hogy ő az új Messiás és Buddha megtestesülése. Krishnamurti 1929-ben elutasította ezeket az állításokat. A háború után 1933-ban bekövetkezett haláláig folytatta a kampányt India függetlenségéért és a teozófia ügyeiért. (wikipedia.org)