Annie Besant: Besant: Egy önéletrajz

Olvasói vélemények

Annie Besant önéletrajzának kritikáiban az életéért és küzdelmeiért érzett csodálat keveredik a könyv fizikai megjelenésével kapcsolatos kritikákkal. Sok olvasó lenyűgözőnek találja a hívő keresztényből szocialistává és teozófussá válásának útját, kiemelve a társadalmi reformokhoz és a nők jogaihoz való hozzájárulását. Ugyanakkor az olyan problémák, mint a rossz formázás, a nehéz olvashatóság és a teozófiai tartalom mélységének hiánya csalódást okozott néhány olvasónak.

⬤ Inspiráló beszámoló Annie Besant életéről és a társadalmi igazságossághoz, a nők jogaihoz és a teozófiához való hozzájárulásáról.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely rávilágít a kereszténységtől az ateizmusig és a teozófiáig tartó fejlődésére.
⬤ Értékes betekintést nyújt a viktoriánus társadalomba és a nők előtt álló kihívásokba.
⬤ Sok olvasó lenyűgözőnek találja az élettörténetét, és nagyra értékeli bátorságát és elkötelezettségét.

⬤ A könyvet kritika éri a rossz fizikai megjelenítés miatt, beleértve a pici betűméretet, az oldalszámozás hiányát és a nem megfelelő formázást.
⬤ Néhány olvasó szerint az írás fárasztó és nem lebilincselő, ami megnehezíti az olvasást.
⬤ Csalódottságot okoz a teozófia korlátozott tárgyalása, sokan mélyebbrehatóbb tárgyalást vártak ezen a területen.
⬤ Az önéletrajz hirtelen ér véget, és az olvasók egy része az életének átfogóbb bemutatására vágyik.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Annie Besant: An Autobiography

Könyv tartalma:

Annie Besant (n e Wood.

1847. október 1. - 1933. szeptember 20.) brit szocialista, teozófus, nőjogi aktivista, író, szónok, pedagógus és filantróp volt. Az emberi szabadság bajnokaként tartották számon, lelkes támogatója volt mind az ír, mind az indiai önrendelkezésnek. Termékeny szerző volt, több mint háromszáz könyvet és röpiratot írt. Oktatási szakemberként többek között hozzájárult a Banarasi Hindu Egyetem megalapításához.

Annie 1867-ben, 20 évesen ment hozzá Frank Besant lelkészhez, akitől két gyermekük született. Annie egyre szokatlanabb vallási nézetei azonban 1873-ban törvényes különváláshoz vezettek. Ezután a National Secular Society (NSS) neves előadója, valamint író lett, és Charles Bradlaugh közeli barátja. 1877-ben vádat emeltek ellenük, amiért kiadták Charles Knowlton születésszabályozásért kampányoló könyvét. A botrány híressé tette őket, és Bradlaugh-t ezt követően 1880-ban Northampton képviselőjévé választották.

1890-ben Besant találkozott Helena Blavatskyval, és a következő néhány évben a teozófia iránti érdeklődése egyre nőtt, míg a világi dolgok iránti érdeklődése csökkent. Tagja lett a Teozófiai Társulatnak, és a témában kiemelkedő előadóként tevékenykedett. A teozófiával kapcsolatos munkája részeként Indiába utazott. 1898-ban segített létrehozni a Központi Hindu Iskolát, 1922-ben pedig a Hyderabad (Sind) Nemzeti Kollégiumot (Hyderabad National Collegiate Board) az indiai Mumbaiban. 1902-ben megalapította a Nemzetközi Szabadkőműves Rend első tengerentúli páholyát, a Le Droit Humaint. A következő években a Brit Birodalom számos részén alapított páholyokat. 1907-ben a Teozófiai Társulat elnöke lett, amelynek nemzetközi központja ekkor már a madrasi Adyarban (Chennai) volt.

Indiában is bekapcsolódott a politikába, csatlakozott az Indiai Nemzeti Kongresszushoz. Amikor 1914-ben kitört az első világháború, segített elindítani a Home Rule League-et, hogy kampányoljon az indiai demokráciáért és a Brit Birodalmon belüli uralmi státuszért. Ez vezetett ahhoz, hogy 1917 végén az Indiai Nemzeti Kongresszus elnökévé választották. Az 1920-as évek végén Besant az Egyesült Államokba utazott pártfogoltjával és fogadott fiával, Jiddu Krishnamurtival, akiről azt állította, hogy ő az új Messiás és Buddha megtestesülése. Krishnamurti 1929-ben elutasította ezeket az állításokat. A háború után 1933-ban bekövetkezett haláláig folytatta a kampányt India függetlenségéért és a teozófia ügyeiért. (wikipedia.org)