Halál - és utána?

Olvasói vélemények

Az Annie Besant által írt „A legnagyobb misztériumok megmagyarázása” című könyvről szóló kritikák túlnyomórészt pozitívak, és dicsérik a könyv mély betekintését a halál természetébe, a túlvilági életbe és a lélek fejlődésébe. A recenzensek kiemelik Besant írásának világosságát és inspiráló hatását, megjegyezve, hogy értékes ismereteket és útmutatást nyújt azoknak, akik az életen túli rejtélyek megértésére törekszenek. A könyvet olyan remekműnek tartják, amely egyszerre éleslátó és átalakító.

⬤ Mély betekintés a túlvilágba és a lélek fejlődésébe
⬤ világos és magával ragadó írás
⬤ megnyugvást nyújt a halállal kapcsolatban
⬤ értékes útmutatást nyújt, hogyan lehet pozitívan befolyásolni a lelki utat
⬤ erősen ajánlott a spirituális igazságok iránt érdeklődőknek.

⬤ Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a szakkifejezések használata
⬤ a tartalom túlságosan ezoterikus lehet azok számára, akiket nem érdekel a teozófia vagy a spirituális evolúció
⬤ egy sajátos filozófiai nézőpontra összpontosít, amely nem biztos, hogy mindenki számára rezonál.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Death-and After?

Könyv tartalma:

Annie Besant (n e Wood.

1847. október 1. - 1933. szeptember 20.) brit szocialista, teozófus, nőjogi aktivista, író, szónok, pedagógus és filantróp volt. Az emberi szabadság bajnokaként tartották számon, lelkes támogatója volt mind az ír, mind az indiai önrendelkezésnek. Termékeny szerző volt, több mint háromszáz könyvet és röpiratot írt. Oktatási szakemberként többek között hozzájárult a Banarasi Hindu Egyetem megalapításához.

Annie 1867-ben, 20 évesen ment hozzá Frank Besant lelkészhez, akitől két gyermekük született. Annie egyre szokatlanabb vallási nézetei azonban 1873-ban törvényes különváláshoz vezettek. Ezután a National Secular Society (NSS) neves előadója, valamint író lett, és Charles Bradlaugh közeli barátja. 1877-ben vádat emeltek ellenük, amiért kiadták Charles Knowlton születésszabályozásért kampányoló könyvét. A botrány híressé tette őket, és Bradlaugh-t ezt követően 1880-ban Northampton képviselőjévé választották.

1890-ben Besant találkozott Helena Blavatskyval, és a következő néhány évben a teozófia iránti érdeklődése egyre nőtt, míg a világi dolgok iránti érdeklődése csökkent. Tagja lett a Teozófiai Társulatnak, és a témában kiemelkedő előadóként tevékenykedett. A teozófiával kapcsolatos munkája részeként Indiába utazott. 1898-ban segített létrehozni a Központi Hindu Iskolát, 1922-ben pedig a Hyderabad (Sind) Nemzeti Kollégiumot (Hyderabad National Collegiate Board) az indiai Mumbaiban. 1902-ben megalapította a Nemzetközi Szabadkőműves Rend első tengerentúli páholyát, a Le Droit Humaint. A következő években a Brit Birodalom számos részén alapított páholyokat. 1907-ben a Teozófiai Társulat elnöke lett, amelynek nemzetközi központja ekkor már a madrasi Adyarban (Chennai) volt.

Indiában is bekapcsolódott a politikába, csatlakozott az Indiai Nemzeti Kongresszushoz. Amikor 1914-ben kitört az első világháború, segített elindítani a Home Rule League-et, hogy kampányoljon az indiai demokráciáért és a Brit Birodalmon belüli uralmi státuszért. Ez vezetett ahhoz, hogy 1917 végén az Indiai Nemzeti Kongresszus elnökévé választották. Az 1920-as évek végén Besant az Egyesült Államokba utazott pártfogoltjával és fogadott fiával, Jiddu Krishnamurtival, akiről azt állította, hogy ő az új Messiás és Buddha megtestesülése. Krishnamurti 1929-ben elutasította ezeket az állításokat. A háború után 1933-ban bekövetkezett haláláig folytatta a kampányt India függetlenségéért és a teozófia ügyeiért. (wikipedia.org)