Atlantisz és Lemúria

Olvasói vélemények

A könyv lenyűgözően tárja fel Rudolf Steiner nézeteit a korai emberi civilizációkról, különösen az atlantisziakról és a lemúriaiakról, hangsúlyozva azok belső szellemi életét. Bár mélysége és filozófiai megközelítése miatt nagyra értékelik, a sűrű és bonyolult írásmód nyomasztó lehet, és egyes olvasókat elriaszthat.

⬤ Nagyon olvasmányos
⬤ sok kérdésre ad választ
⬤ lenyűgöző, misztikus gondolkodáson alapuló tartalom
⬤ kutatásra kiváló
⬤ kitágítja a látókörét
⬤ értékes a megvilágosodást kereső diákok számára
⬤ pontos tartalmat és jó hátteret tartalmaz a további tanulmányokhoz.

⬤ Sűrűn megírt és nehezen érthető
⬤ a hitetlenség felfüggesztését igényli
⬤ egyes olvasók unalmasnak vagy konkrét információk híján lévőnek találják
⬤ a kiadvány minőségével kapcsolatos problémák
⬤ egyesek szerint inkább elméleten, mint tényeken alapul.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Atlantis and Lemuria

Könyv tartalma:

Volt idő, amikor egy Atlantisz nevű kontinens még Európa és Amerika között feküdt. A világ felszínének ez a része egykor szárazföld volt, ez a szárazföld ma az Atlanti-óceán fenekét alkotja.

Platón utalt ennek az elveszett kontinensnek az utolsó megmaradt maradványára, amikor Poszeidón szigetéről beszélt. Számtalan kiadványt szenteltek annak bizonyítására, hogy Atlantisz létezett, és megpróbálják felfedezni az elveszett kontinens helyét. Itt, elfogadva Atlantisz létezését, a szerző a lelkek szellemi állapotáról értekezik, és megpróbálja jelezni azoknak a körülményeknek a belső természetét, amelyek között éltek.

Érdekes értekezés az atlantiszi és leumuriai faj fejlődéséről, ahogyan azt az Akasha feljegyzések feltárják. Atlantiszról először Platón Kr.

e. 360-ban írt Timaiosz és Kritiasz című művében esik szó.

Az Akasha-feljegyzésekből és a Theosofical Publishing Society befolyása alatt Steiner ebben a művében bemutatja az Atlantiszról és Lemúriáról rendelkezésre álló Akasha-információkat.