Értékelés:
Lewis Siegelbaum „Autók az elvtársaknak” című könyve részletesen bemutatja a szovjet autóipart, kiemelve annak történetét, termelését és a szovjet társadalomra gyakorolt hatását. A könyvet dicsérik a kimerítő kutatásaiért és a szovjet élet kontextusában az autótulajdonlás egyedülálló szemléletéért, de a kritikák kiemelik, hogy hiányoznak a képek és illusztrációk magukról az autókról.
Előnyök:⬤ Átfogó és részletes történelmi áttekintés a szovjet autóiparról.
⬤ Egyedülálló betekintés az autótulajdonlás és a szovjet társadalom kapcsolódási pontjaiba.
⬤ Jól kutatott, így értékes forrás az autóipar története és a szovjet tanulmányok iránt érdeklődők számára.
⬤ Nagy tudású szerző írta, mélyrehatóvá téve a témát.
⬤ A vizuális elemek, például az orosz autók képeinek hiánya csalódást okozott néhány olvasónak.
⬤ Néhány kritika az amerikai sztereotípiák szociológiai értelmezésekben való alkalmazásával kapcsolatban.
⬤ Monokróm és szemcsés illusztrációk, amelyek nem megfelelőek a vizuális rajongók számára.
(11 olvasói vélemény alapján)
Cars for Comrades
Az autó és a szovjet kommunizmus furcsa párost alkotott. Az amerikai gazdasági hatalom és fogyasztási kedv esszenciális szimbóluma sosem vált a kommunista haladás motorjaként ikonikussá, részben azért, mert kínos kihívást jelentett a szovjet ideológia és gyakorlat néhány alapfeltevésével szemben. Ebben a gazdag és gyakran szellemes könyvben Lewis H. Siegelbaum elmeséli a szovjet autó életét, és eközben új perspektívát ad nekünk magának a Szovjetuniónak a történetéről és sorsáról.
A hivatalos állami levéltáraktól kezdve a karikatúrákon, autórajongó magazinokon és népszerű filmeken át az Autók az elvtársaknak című könyv a hatalmas szovjet Detroitok, a szovjet tervezés utópisztikus szakaszának jelképeinek építésétől a mai Togliattiig vezet, ahol Oroszország utolsó autógyárának sorsa forog kockán. A könyv egyik meglepetése az amerikai üzletemberek és mérnökök nagy szerepe a szovjet autógyártás hányatott történetében, és a szerző rámutat a szovjet történet és az amerikai Detroit hanyatlása közötti ironikus párhuzamokra. A két világháború közötti években az autóklubok, az autós magazinok és a raliversenyek népszerűsége a kialakulóban lévő szovjet autókultúra jelei voltak, amelynek növekedését a sztálini állam politikája és Oroszország megoldhatatlan úttalanságai lassították. A háború utáni években az autók egyre gyakrabban jelentek meg dalokban, filmekben, regényekben és a propagandában, amely azt ígérte, hogy jobb lesz, mint az autóőrült Amerikában.
Siegelbaum szerint az autó végül is megtestesítette és kiélezte az ellentmondásokat a szovjet kommunizmus által szorgalmazott és nyújtott szolgáltatások között. Az autóra való igény az ipari célok támogatásának jele volt; az autóra való igény önmagáért való vágyakozás valami egészen más volt. Mivel a szovjet autókhoz nehéz volt hozzájutni és krónikusan megbízhatatlanok voltak, és az olyan dolgok, mint a benzin és a pótalkatrészek, olyan szűkösek voltak, hogy a tulajdonlásuk és fenntartásuk olyan magánjellegű, félig illegális és ideológiailag heterodox gyakorlatok hálózatába vonta be az állampolgárokat, amelyekkel szemben az állam tehetetlen volt. A szovjet autóról szóló, alaposan kutatott és lebilincselően elbeszélt, mesteri és szórakoztató életrajz új perspektívát nyújt a huszadik század egyik legikonikusabb - és legfontosabb - technológiájáról, és újszerű megközelítést nyújt magának a Szovjetuniónak a megértéséhez.
